USA - Anglia 3-7

2011. július 30.

Átléptük a 3 hetes lélektani határt. Ez azt jelenti, hogy 3 hét múlva utazunk az Egyesült Államokba és ebből kifolyólag izgalommal vegyes örömködéssel töltjük napjainkat. Az útitervünk már szinte teljesen készen van, repülőjegyek már megvéve, és külön ebből az alkalomból vettünk egy igazi Tesco-s mérleget, amivel majd megmérhetjük várhatóan igen súlyos csomagjainkat, hogy megfelelnek-e a légitársaság a csomagok maximális tömegével kapcsolatos szigorú elvárásainak. Ez az én esetemben valamivel könnyebb dolog (tipikus fiú-pakolás: egy nadrág, egy cipő meg néhány póló oszt’ jóvan), ám Livinek ez valamivel több problémát fog okozni. Szerencsére egy jó adag csomagot haza tudtunk küldetni kedves családommal, amit így utólag is köszönök.

Családom (Apám, Anyám, és mindenek előtt legeslegeslegeslegeslegjobban imádott ikertestvérem, Tamásbátya) látogatása igazi feltöltődést jelentett több értelemben. Ha az ember ilyen sok időt tölt el a családja nélkül, sok mindent átértékel. A velük eltöltött egy hétre már régóta vártam és szerencsére minden jól sikerült. Kiderült többek között az is, hogy kis városkánk, Hull szinte egyetlen turista-csalogató ereje a hihetetlenül hangulatos kis kocsmáiban/pub-jaiban rejlik. Remélem sikerült egy kicsit megtéríteni apámékat, és nem pont elijeszteni őket a méltán híres angol söröktől. De ezen kívül megnéztük Anglia egyik legmodernebb óceánáriumát (The Deep), amit minden erre járónak csak ajánlani tudok. Ellátogattunk Bridlington kikötővárosába, megcsodáltuk a beverley-i katedrálist és az élő történelem megtestesülését, York városát. 3 csodálatos napot töltöttünk Edinburgh-ban, Skóciában, ahol Zsuzsi unokatestvérem lakik családjával. Ezalatt a három nap alatt is olyan hatással volt ránk ez a mesés vidék, hogy elhatároztuk: Mindenképpen visszatérünk valamikor. Ha Angliában az ember érzi magán az élő történelem szelét, hát akkor Skóciában iszonyú szélviharral találja magát szembe. Habár minden nap esett az eső, ami arrafelé ugye nem ritka, mégis minden pillanatban éreztük, hogy egy igazán fantasztikus helyen vagyunk.  Utazásunkról Livi nagyszerű fotói tanúskodnak, aki közelebbi ismertségbe került egy helyi kopogó szellemmel.

Végre egyenesbe jöttünk munkahely-szempontból is. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően értesültünk róla, hogy a kertészetben, ahol 3 hónapig dolgoztunk tavasszal, munkaerőt keresnek. Rögtön írtam egy gyors e-mailt az ottani főnöknek, és mire kettőt pislogtunk, már vissza is térhettünk korábbi munkahelyünkre. Így a maradék három hetünkben újra kertészkedhetünk, ami nagy megkönnyebbülést jelent a csak részben sikeres városi munkakeresési próbálkozásaink után.

Már azért ez a kis unalmas város is tartogatott számunkra valamit: Valamilyen rendezvény-szerűségbe csöppentünk kora délután, amelynek keretein belül sok kultúra jelent meg a maga sajátos konyhájával. Sokféle dolgot kóstolgathattunk meg, de az igazi attrakció az ebédünk lett végül. Vettünk egy kenguruburgert és egy struccburgert! Végeredményben finom volt, de ha nem tudtam volna, hogy kenguruburgert eszem, nem vágtam volna rá azonnal.

Ma este végre kicsit kimozdulunk itthonról. Egy itteni magyar barátunk mesélt egy jóféle rock/metál klubról, ahol szombatonként nagy bulik szoktak lenni. Ma este több honfitársunkkal erről személyesen fogunk meggyőződni.

Remélem otthon mindenkivel minden rendben, köszönjük azoknak, akik írtak, hogy mi a helyzet. Néha azért szoktam olvasni az otthoni dolgokról. Ahogy látom nem lesz még 4-es metró mire hazamegyünk, de legalább már le tudok majd szállni a Margitszigetnél a négyeshatos  villamosról. Ez is valami!

Kicsiben gyógyszer, nagyban DÓ ANDRÁS

A címben szereplő súlyos emberiség ellenes szóviccért mindenkitől elnézést kérünk ! Tehát...

Már 3 hét eltelt a legutóbbi bejegyzésünk óta. Ez úton is elnézést kérünk a hűséges olvasóinktól : ) . Sok új élmény került a tapasztalat listára azóta, ami 3 hét kotlás után készen áll közlésre : )

A legutóbbi bejegyzésben említett induction-re végül elmentünk. Izgalommal telve, az új ismeretlenre felkészülve beültünk a kicsiny induction szobába.  Ez az ügynökség már egy hajszálnyival felkészültebb volt . A bemutatás maga 2 videón keresztül zajlott le, papíron megkérdezték a fontosabb infókat ,mint cipőméret ,mely napokon és napszakokban tudnánk dolgozni, stb . Akár azonnal is kezdhettünk volna ,de párként nehéz volt minket csak úgy elhelyezni. A közvetítő nőci azt mondta napokba telhet ,míg elhelyeznek minket. A variációk száma nem volt túl nagy ,mert a 12 órás (igen, 12) műszakoknak köszönhetően a választási lehetőségek  a reggeli műszak (reggel 6-tól este 6-ig) ,az esti műszak( este 6-tól reggel 6-ig) illetve a hétköznap és hétvége voltak. Aztán még aznap este hívtak ,hogy holnap kezdünk. Juppí!

A melót nem csak úgy, a mélybe dobva kezdtük el ,hanem szinte idegenvezetést tartottak nekünk a belépéstől a hova rakd a cipődet-en át a legapróbb részletekig . A hely hihetetlen tiszta és a munka területén  kellemes ,de 1-2 óra után fárasztó meleg van. A linoleumnak más színe van ott ,ahol munkaruhában  és színe ott,ahol utcai ruhában tartózkodhatunk. Csak hogy biztos eljusson mindenki agyáig.Minden sarkon vannak eldobható munkaruha kellékek ,mint hajháló ,szakállvédő, cipőre húzható szatyor-zokni, füldugó,gumikesztyű . Biztosítják azt is ,hogy úton út félen fertőtleníthesd a kezed ( de sebbe nem érdemes kenni… ), külön alkoholos kendő a „szennyeződött” munkacipőnek, külön cipzáras szatyor a kajának , szépek felakasztgatott munka ingek és nadrágok alattuk pedig eldobható, könnyen kezelhető majdnem-papír-de-átlátszó-anyagú overálok. Jah, és hideg ivóvíz is ki van rakva  pohárral együtt. Az egész helyen látszik, hogy rendben és tisztán van tartva, ami nagyban javítja a gyár hangulatát.

Nem utolsó szempont , hogy 40 perc sétára van tőlünk, nem pedig 1 órányi autózásra …

Habár az ügynökségnél kikötötték, hogy jól kell tudni angolul, rá kellett jönnünk ,hogy a kedves ismerősünknek igaza volt ,mikor azt mondta ,hogy ez a legjobb/könnyebb munka a városban. Annyira egyszerű munkákat kaptunk, hogy azt még egy csimpánz is meg tudta volna csinálni, nemhogy angolul tudó,dolgozni akaró  bevándorlók.

A munka lényege nagyvonalakban: futószalagon megy a cucc és ami el van dőlve ,vagy hibás (benyomódott ,hiányzik vmi róla , stb) azt fel kell állítni ,vagy épp kivenni a sorból és a selejtbe dobni. Ez lehetett üres flakon, kupak, mérőkupak, rosszul címkézett/megtöltött flakon, bedobozolt termék, tehát minden. A meló jónak hangzik, de az ember 2-3 nap után besokall a primitívségétől ,hacsak nem kezdi a saját területének egyre nagyobb területét ellenőrizni ,ami mondhatni mindenkinek jó ,mert én elfoglalom magam ,a sorfelelős főnöknek meg annyival kevesebb dolga van ,plusz, ha elég aktív és hasznos az ember,akkor előnyére válhat, vagyis visszahívhatják állandó dolgozónak.

Az első két napunk fantasztikusan és egyben borzalmasan telt. Melyik munka jobb a fizetett pihenésnél? .. Hát igen. A gépeket át kellett állítani az új termékhez illően és ez órákat vett igénybe. A főnökök a gépészeket kukkolták, a dolgozók meg halálra unták magukat. Szuper nem? Az elején igen, aztán amikor órákkal később nem tudsz mit kezdeni magaddal mert unalmadban már végigsuvickoltad a gépsort és még le sem tudsz ülni,akkor kiütközik a tény, hogy igen, a semmit tevés is tud kimerítő lenni. És ennél a pontál azt hihetné az ember ,hogy akkor a fene se kíván másnap reggel  felkelni és itt megjelenni ,de ez nem így van. Az ,hogy az üzem tisztán/szépen rendben van tartva, hogy a főnökök normálisak,rendesek, a munkások pedig angolt beszélő és szemmel láthatóan IQ évezredekkel jobb szinten álló,Értelmes emberek nagy százalékban megszépíti a melót. Szinte minden reggel átbeszéltük, hogy egyikünkben sincs „nem akarok odamenni” érzés. És ez sokat jelent.

Mi a folyadék részlegre kerültünk és saját szemünkkel megfigyelhettük a gyártás folyamatát. Aki szereti a „Hogyan készült?” című műsort a Discovery Channel-en ,annak tetszene ez is. A mi sorunk egy megfázás elleni, kék,  áfonyás gyerek-szirupot gyártott ,így az egész soron tömény, nyálcsorgató, édes-savanyú cukorka illat terjengett. Megkóstoltuk Gergővel… bár ne tettük volna. Szörnyű íze van,legjobban az égetett cukorhoz hasonlít csak még SOKKAL ROSSZABB :D . Ezen a helyen szigorúan veszik a higéniát és minden,ami hibás, ill földre pottyant dolgok ki kell dobi. Az elején furcsa volt, hogy milyen eszméletlenül sok szemetet termel egy ilyen modern gyár, de később kibökték ,hogy elvileg minden újrahasznosításra kerül, még a szirup is. Külön hordóba kell kiöntögetni egyesével egy jól eldugott helyen… na ekkor kóstoltunk bele. Gergő tisztességesen meghúzta az üveget, engem viszont annyira kíváncsivá tett az illat ,hogy első nap a gumikesztyűmet  nyaltam meg teli üveg híján:D

Íme a Mucinex!

A gyümöcsökön csúszkáló takony és a förtelmes íz biztos párosítása minden gyermek kedvencévé teszi ezt a szirupot

Szóval ledolgoztuk a heti 4 napunkat ,de a következő hétről még nem tudtak infókat mondani. Ez is ideiglenes munka volt, így 1-2-3 hétnél tovább nem tudták biztosítani a helyünket. Nekünk azonban igen fontos kérdés volt a következő heti munkabeosztásunk ,mivel  már hétfőn megérkezett Gergő családja a 8 napos látogatásra. A közvetítő végül nem hívott minket vissza és nem tudtak konkrétumokkal szolgálni. Mi viszont akkor már azon állásponton voltunk, hogy ha behívnak azért jó, ha nem hívnak azért jó. De hogy munka helyett mivel ütöttük el az időt, az már egy másik történet  : )

Képes történet. A családdal tett Skóciai utazásunkról képes beszámolót ITT nézegethetitek meg. Sok-sok kép és leírás egy helyen!

U.I.:Sokat gondolunk ám hazafelé : )