San Francisco. Bevallom ,ez a város nem mozgatta meg annyira a fantáziámat ,mint a többi ,de a város kiállt magáért, sőt azt hiszem, ez talán a legjobb város ebben az államban.
Ezúttal a szállásunk egy kicsit rendhagyó volt. Korábban már említettük ,hogy New Yorkban megismertünk egy családterapeutát ,aki felajánlotta az otthonát számunkra ,mi pedig örömmel elfogadtuk.
Első délutánunkon nem apróztuk el a dolgot és megnéztük a Golden Gate parkot ,valamint magát a Golden Gate hidat. Tettünk egy kellemes sétát a japán kertben és elkaptuk a helyi lány focicsapatok bajnokság szerű találkozóját. A spontán dolgok szinte mindig bejönnek, hát ezúttal is új élményre leltünk egy több száz példányt magába foglaló veterán autó kiállítás formájában. A csinos Mustangoktól a lángnyelvesre festett T-modell fazonú járgányon át John Travolta Greese-es kocsijáig mindent megtaláltunk ott a söröző grillező tulajokkal egyetemben.
A Golden Gate elképesztő. Megnéztük kívülről-belülről ,alulról-felülről. Nehéz volt olyan kilátót találni ,ahol nem volt legalább egy turbános család,vagy szuperobjektíves ázsiai. Nem csoda,hogy mindenki ezt akarja látni, a hidat, aminek minden irányból tekintélyes méretei vannak és ami megannyi film képkockáit dobta fel a puszta jelenlétével.
A város amúgy tényleg dimbes-dombos. Eléggé. Az autó leadása előtt ,még az első nap kihasználtuk a lehetőséget és végigmentünk a híres cikk-cakk fazonú utcán. Vicces utca,mert annyira meredek, hogy csak szlalomban lehet rajta lemenni. Ennek ellenére én jobban izgultam az odavezető úton. Gergő fantasztikusan vezet,de a hegyre felvezető út kishíján kiverte nálam a biztosítékot. Elég nagy sor állt ott és az autóknak egy simabetonos meredek utcán kellett felaraszolniuk. Gergő a kocsi képességeit kiismerve meg is jegyezte ,hogy ide, ilyen módon , nem automata váltóval fel sem lehetne menni.
ez egy külvárosi utca, ahol csak lefele lehet közlekedni.
a cikk-cakk utca is nagyjából ilyen meredek.
mi mind a kettőn legurultunk. persze (:
A menet pedig így nézett ki : elindítja az ember az autót, annak először 2 másodpercig kipörög a kereke, majd elindul hátrafelé és csak azután akaródzik előre/fel. És ezt játsza az előttünk álló is ,mi is, mögöttünk meg a fenekünkbe bújik éppen egy csilli-villi BMW. De fantasztikus „sofőröm” hamar rájött a stressz mentes haladás technikájára így épen megúsztuk ezt a szinte vidámparkos kalandot. Cable carral is mókáztunk egy keveset. Felcsimpaszkodtunk a legelejére és mint az autózást élvező, ablakon kihajoló blöki, úgy suhantunk el a kikötőig,amit aztán alaposan végigjártunk.
Befizettünk egy segway túrára : ez egy olyan közlekedési eszköz ,ami lényegében 2 nagy kerékből, egy kormányból áll és a testünk tömegközéppontjának előre-hátra helyezésével indul el ,ill áll meg.
Érzékeny szerkezet és elsőre komplikáltnak tűnik ,de ,amint megérzi az ember rájön, mennyire mókás ez a szerkentyű. A 1,5 órás városnézés után már nem is akartunk járni. Ezen kívül ettem a kikötőben kagylólevest, kipróbáltam a ráksalátás szendvicset, helyi oroszlánfókákat nézegettünk és tettünk egy hajótúrát a Golden Gate és az Alcatraz körül.
Érdekességképpen: a hajókázás közben mellénk csapódott egy 60 körüli férfi és egyszer csak megszólalt magyarul. Kiderült, hogy ausztrál és egy magyarországi nyaralás okán egyszerűen megtanult magyarul. Maga a kultúra is érdekelte, nem csak a helyiek megértése ,így nem kevesebb ,mint 10 évet szánt arra ,hogy meglehetősen tisztán, folyékonyan és tökéletesen beszélhesse a világ egyik legnehezebb nyelvét. Illetve hát ennyi idejébe telt, mire ilyen magas szintre jutott. Ja, és a neve véletlenül teljesen magyar (:
Ez a város más ,mert hihetetlenül sokszínű. A kínai negyed és az olasz negyed lényegében a belvárost képezi ,ezáltal az egész európaiassá válik. Lampionok mindenhol , félhomályos színes éttermek a háttérben tornyosuló felhőkarcolók által körbe véve. Ráadásul az egész besétálható, a tömegközlekedés állítólag hihetetlenül jó ( nekünk sem volt gondunk vele egy szál sem ) és nagyon változatos.
A mi környékünket (ahol laktunk) telegraffitizték a helyi arcok, vannak sikátorok ,amiket megemlékezésképpen a profik telefestettek ,de akad olyan fal is, ami valaha a rendőrségé volt, most pedig a helyi anarchisták „szabad fala”.
Vendéglátónk volt oly kedves és megmutatott pár „bennfentes” san franciscoi érdekességet, mint például az aranyra festett vízcsap ,ami megmentette a környéket a porig égéstől, a Nők Házát ,ami világ nőit képviselvén kívülről teljesen ki van pingálva, és láttunk homo- és transzszexuális múzeumot .
Ez minden bizonnyal ideális hely neki,aki párkapcsolatokkal foglalkozik, szinte mindenhol élt a világon,6 évet utazgatott és elmélkedett Indiában és buddhista elveket vall. Az emberek pedig a helyi alsó középosztályos gördeszkástól a őrült hippin át a BTK-s jógaoktatóig minden réteget képviselnek.
vendéglátónk (:
bio bio bio
saját napfelkelte figyelő terasza volt a tetőn
360 fokban körbe forgó székkel
Úgy vélem ,ez méltó és frissítő vége a tekergésünknek. Utolsó délutánunk természetesen a pakolászással telt és hát nem a tervezett, személyes elköszönés formájában búcsúztunk el a vendéglátónktól ,de cserébe legalább időben el tudtunk indulni … (:
Szerencsére jó közel laktunk a metróhoz ,így viszonylag egyszerűen ( bár megvívtuk a kötelező csatát a jegykiadó géppel) eljutottunk a reptérre. Az előre kilogikázott rendszernek köszönhetően a bőröndök is bőven belefértek a limitbe, a hátizsákok tartalma is megfelelt az ellenőrzésnek és nekem sem kellett túl sok kiegészítőtől megszabadulnom a fémdetektoros kapunál. Ráadásul még azt is elintézték nekünk, hogy a nagy csomagokkal csak Londonban találkozzunk legközelebb. Ezek után már csak a várakozással kellet foglalkoznunk…ami meg is történt, ugyanis a két amerikai járat több ,mint 1-1 órát késett . Hülyén hangzik ,de még az utasokkal teli repülőgépekkel is ki kell állni a sort,bizony. A késve indulás így nyúlik meg sokkal ,de sokkal hosszabbra , a két repülés között eltelő órákról nem is beszélve. De hát ezt jó néhányótok nagyon is jól ismeri (: . Azt hiszem a Wizzair a 20 perces késéssel és a 0 sorban állással magasan vezeti a mezőnyt. Bár itt nincs érintőképernyős monitor a legújabb filmekkel, sorozatokkal és zenékkel és nem adnak vacsorát, sem reggelit, sem takarót, sem párnát , de azt hiszem 31 órányi utazás után már csak az a lényeg ,hogy végre hazajussunk.
