Vissza a jövőbe

2011.10.20

Az összepakolás és az elindulás meglepően simán ment és a levélben történő elbúcsúzásnak köszönhetően jó szándékú ,de szórakozott házigazdánk nem tudta elhúzni az időnket az impulzus szerűen feltörő könyvmutogatási viszketegséggel. Vicces volt minden kipakolni és szétválogatni a nappali közepén, ugyanis a lakás már önmagában is elég kaotikus.

 

Szerencsére jó közel laktunk a metróhoz ,így viszonylag egyszerűen ( bár megvívtuk a kötelező csatát a jegykiadó géppel) eljutottunk a reptérre. Az előre kilogikázott rendszernek köszönhetően a bőröndök is bőven belefértek a limitbe, a hátizsákok tartalma is megfelelt az ellenőrzésnek és nekem sem kellett túl sok  kiegészítőtől megszabadulnom a fémdetektoros kapunál. Ráadásul még azt is elintézték nekünk, hogy a nagy csomagokkal csak Londonban találkozzunk legközelebb. Ezek után már csak a várakozással kellet foglalkoznunk…ami meg is történt, ugyanis a két amerikai járat  több ,mint 1-1 órát késett . Hülyén hangzik ,de még az utasokkal teli repülőgépekkel is ki kell állni a sort,bizony. A késve indulás így nyúlik meg sokkal ,de sokkal hosszabbra , a két repülés között eltelő órákról nem is beszélve. De hát ezt jó néhányótok nagyon is jól ismeri (: . Azt hiszem a Wizzair a 20 perces késéssel és a 0 sorban állással magasan vezeti a mezőnyt. Bár itt nincs érintőképernyős monitor a legújabb filmekkel, sorozatokkal és zenékkel és nem adnak vacsorát, sem reggelit, sem takarót, sem párnát , de azt hiszem 31 órányi utazás után már csak az a lényeg ,hogy végre hazajussunk.

Ahogy megtesszük az egyes  szakaszokat, egyre közelebb kerülünk a hazához és egyre több magyar beszédet hallunk. Ebben a pillanatban ,a budapesti  járaton ülve, nagyon bizarr élmény. Értem mit mondanak és értik,amit mondok. Ettől a pillanattól fogva  nem lesz több szabadon szitkozódás a tömegben (: . Lehet ,hogy néhány olvasónknak ez furcsa,de annyira elszoktunk az egy nyelven beszéléstől, hogy azt hiszem újra kell szocializálódnunk. Furcsa, hogy nincs több angol nyelv, furcsa ,hogy a kelet-európai angol akcentust nem értem, furcsa a velünk utazó magyarok magyaros viselkedése, magyaros kisugárzása, magyaros modora,magyaros beszédstílusa és magyaros külseje. Apró dolgok ,amik az óceánon túl csak ritkán találhatóak meg. Mert az államokban mindenki egy kicsit lazább, optimistább, vidámabb felfogású más történelemmel, más életritmussal és más kultúrával.  Hozzá kell majd szoknunk a kaják variációjának növekedéséhez ( és kalória mennyiségük csökkenéséhez), a kávé dömping megszűnéséhez, a BKV jegykezeléshez és megannyi kicsiny különbséghez.

De! Mindenek előtt hozzá kell szoknunk az időeltolódáshoz, ami apránként felkúszott a 9 óráig és most másfél nap alatt visszazuhan az otthon megszokottra. Most pedig zárom soraimat, ugyanis hamarosan megérkezünk Ferihegyre…