2011. április 30., szombat

Éljen az ifjú Királyi Pár


Immáron két hónapja munkálkodunk idekint Angliában és most értünk el arra a szintre, hogy a szabadnapok hiányának köszönhetően teljesen összefolynak napjaink. De ne gondoljatok semmi negatív érzésekkel teli ittlétre. Továbbra is lelkesedéssel, nyitottsággal és az új dolgok megtapasztalására való vággyal töltjük fel itteni életünk kulacsát újra meg újra. Még mindig nem tudunk úgy bemenni szeretett városkánkba, South Cave-be, hogy ne csodálkoznánk rá valami eddig fel nem fedezett apró szépségre, legyen az egy kert, egy tucat frissen kikelt kisliba vagy egy tipikus kisvárosi angol ház, aminek látvány évszázadokkal ezelőtti korokba repíti vissza az arra járót egy pillanat alatt. Még mindig jó itt lenni.

Az utóbbi hét természetesen egy kiemelt fontosságú esemény körül forgott itten: Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője. Olyan szinten lelkesednek az angolok a királyi család iránt, hogy sok ház előtt a herceg, és Kate képével díszített brit lobogók lengtek már napok óta, az újságokban minden címlapról Ők mosolyogtak vissza, és a munkakedv fokozása céljából sugárzott rádióadásban is 10 percenként megemlítették. Természetesen ezek után nem bírtam megállni, hogy ne kapcsoljam be a TV-nket a jeles napon, ahol élőben közvetítették a teljes esküvői szertartást. Aki részt vett már templomi esküvőn, tudhatja, hogy nem egy rövid szertartás, de ez még annál is jóval hosszabbnak tűnt. Ám néhány órácska leforgása után már boldogan integettek többszázezer londoninak, akik hatalmas üdvrivalgással üdvözölték Vilit és Katit (Catherine Hercegnő péntek óta). Azért, hogy ne legyünk tiszteletlenek, mi is ittunk egyet a királyi család egészségére (GOD BLESS THE QUEEN !!! ), pláne hogy a mi adónkból futotta a szerény lagzira.

Megejtettem ittlétem első komoly befektetését is: egy egészen különleges cipőt. Az otthon vásárolt igen csekély minőségű munkáscipőm másfél hónap használat után totálkáros lett, ezért az utcai cipőm vette át a helyét, így szükségem lett egy új utcai cipőre. Az eredményt a mellékelt ábra mutatja. Az Erő legyen Veletek !

2011. április 24., vasárnap

Becenév-lexikon


Itt létünk alatt nem sikerült mindenkivel megismerkednünk és megjegyeznünk a neveket, így  természetesen adódott ,hogy mindenkire könnyen megjegyezhető beceneveket ragasztottunk. Gyűjteményünk a 11-es karaván közös alkotása!


  • A két  testű
  • Gorilla/ Goro
  • Gülü
  • A test
  • A copfboyok
  • A meleg kobold/ goblin ( plusz az összes aranytalléros poén)
  • Banderas
  • Forbi
  • A Zsiráf meg a Zsíros (2 fő)
  • Bambi
  • Oszi
  • Sztahanov
  • Carboot fejű
  • Bajusz
  • Az öreg hölgy/ a mama
  • Szem
  • Sámán
  • Golyó fejű
  • Szerzetes/ c*g*ny /szanszkrit/lúzer/ hey man
  • Az egér fülű/Virgi
  • A patkány fejű
  • a MÓKUS
  • a koala fejű
  • A kombájn fejű
  • Akit pofán csaptak/ Gombóc  Artúr/Scofield
  • Törp koszos
  • a Tőgy
  • A flúgos/ bolond
  • a jó p*cs­*jú/nyomi
  • Sztahonov 2/ gomba hajú
  • A büdös/ bőr dzsekis
  • A Gülü 2/ kék koszos pulcsis
  • A nyaknélküli /sunyi fejű
  • Coulthard/Joker/Kruger
  • A bajszos (akinek se kép se hang)
  • A fekete hajú paraszt
  • Gróp/ bányatroll
  • A szellem
  • Copperfield
  • Konszuéla
  • Töpörödött törpördögök
  • az öreg
  • a vörös hajú
  • az orosz
  • Laci 1
  • Laci 2
  • Laci 3
  • Avatár/ Batman/predátor (ez mind Gergő :D )

2011. április 21., csütörtök

Még mindig szeretjük a virágokat


Muskátli ,dögivel.


Az ember azt hinné, hogy majdnem 2 hónap után már nem történik semmi. Hát pedig DE. Méghozzá az, hogy beindult a szezon. De nem gyengén. Az elején az egyszerű szombat-vasárnapi túlórával kezdődött és azt hittük ez a sok munka. Mi is megörültünk a vele járó plusz összegnek és a Transplantban dolgozó kollégákat is megcsapta a féltékenység szele. Aztán ők elkezdtek napi 12-14 órákat dolgozni, mi meg örültünk, hogy így legalább szent a béke.
Ezen a héten azonban rájöttünk, hogy mi is a sok meló igazából. Délután 14:15-kor kezdünk és 12 órával később még mindig ugyanazt csináljuk és rohanunk. Hajnal 4kor fekszünk és déli 12kor is alig tudunk kimászni az ágyból. Ebéd, szenya készítés, összekészülés és újra kezdődik az egész. Nem mondom, nagyon fárasztó. Dehogy ne csak a kimerültség beszéljen belőlem, még mindig sok jó történik velünk.
Gergő a kész raklapok elhelyezésénél/ logisztikájánál segédkezik. Az elején még az ide-oda helyezgetés volt a munkája, de rátermettségnek köszönhetően most már időnként a főnökök irodájában írkálja a számok végtelenségét. Szépen kitanulta a raktározás menetét és most már magabiztosan segédkezik Reboir ( egyik fontos mindent tudó) oldalán,vagy helyette.
Én (Livigno) a virágtisztogatós soron kezdtem: sárga/rohadt levelek, virágok leszedegetése, a gyökér letépkedése, a nyomi növények átpalántázása, kártya belehelyezése ,majd mehet a dobozba, ami az asztalok közötti futószalagon megy előre. Ha az ember odafigyel, elég macerás egy munka. A legtöbben nem is nagyon figyelnek a részletekre, csak leszedik a gyökereket és mehet. A sor ellenőrző ( a kis főnök felesége) pedig időnként hátrarobog és elmondja, hogy erre meg erre figyeljünk oda. Az első 2 hetem elég kimerítő volt, tekintve, hogy időnként nekem kellett pótolnom a lustálkodó többiek által üresen hagyott dobozokat. Dühöngtem is magamban az igazságtalanságon ,hogy bezzeg engem vesznek elő mindig … egy szó mint száz , most én  vagyok a sorellenőrző .Néha a főnök-feleséggel, de többnyire  nélküle … : )
A nemzetek közötti a szakadékok kezdenek semmisség válni, szépen, de lassan mindenki megtalálja a társaságát. Ez rendben is van, meg hát amúgy sincs nagyon időnk traccspartikat rendezni.
Nem sokára elérkezik a hírös királyi esküvő. Mi inkább azt számolgatjuk, hogy hát ünnepnapon dolgozunk majd. Mindenesetre mikor nagy ritkán kikerülünk az emberek világában, azonnal arcon csap minket a nagy kampány ,ami a kisherceg körül forog. Például a királyi esküvős fém dobozos süti , a Royal Wedding árvácskák 2 fontért ,vagy a „melyik celeb lesz ott a lagziban?” bingo játék a legújabb brit Glamour-ban :D 


És hogy még tudjunk kis városunkról újat a mondani ,ma a kastély tavának partján, madárcsicsergős napsütötte nyárias reggelen , angol túrótorit reggeliztünk, miközben  tőlünk pár méterre a kacsa mamák tizesével terelgették 2 hetes apróságaikat. Hát ennél cukibbat aligha …




..És kellemes húsvéT kívánunk mindenkinek.

2011. április 12., kedd

Animálok


Egészen pontosan 2 hete már, hogy átraktak minket (karavántársainkat meg még két magyart) egy másik üvegházba dolgozni, ami körülbelül 70 méterrel arrébb található, mint ahol eddig dolgoztunk. Egy kis szakmai észosztás: Eddig az úgynevezett TRANSPLANT-ban dolgoztunk, ahol tulajdonképpen a növénykék átültetését végzik kis cserépből nagy cserépbe, nagy cserépből még nagyobba, kis tálcáról nagy tálcára, nagy tálcáról még nagyobba satöbbi-satöbbi. Két hete meg minket hetünket átraktak az úgynevezett SOPS-ba (kellett a munkaerő), ahol a növényekből már a készterméket hozzuk létre. Csinosítgatjuk őket, letisztogatjuk őket, bedobozoljuk őket, elszállításra kész állapotba hozzuk őket. Egyszóval ami innen kikerül, az már a vásárlókhoz jut, szóval jól kell csinálni.

Az új helyre átmozgatásunk új emberek megismerésével járt, akik már régebb óta itt dolgoznak. A multinacionális kolléga-állomány itt is megvan. A fő-fő-főnök, Luke angol, az alatta lévő egyik főnök iraki, a másikról nem tudjuk honnan jött, de olyan indiai színű és Ámen-nek hívják (vagy lehet Émen, nem tudom,de kimondva  pont úgy hangzik mint a „Hey man!” ). Az alattuk lévő kisebb főnökök meg litvánok vagy lengyelek. Egészen elképesztő jelenség ez ami az egész angol gazdaságra igaz lehet: Ők bizony nem szeretnek ilyen üzemekben dolgozni, inkább átpasszolják az ilyen munkákat a kevésbé gazdag országok lakóira (ránk), és mi pedig örömmel elvégezzük ezt a munkát (jó pénzért, mi másért). Amúgy itt a SOPS-ban is az a helyzet, hogy vannak kifejezetten jó fej kollégák (némelyik egész nap ökörködik vagy táncol vagy énekel), és vannak kifejezetten bunkó kollegák (állandóan téged néznek rosszalló szemmel, siettetnek, lengyelül leszidnak, stb….Livi tudna róluk mesélni bőven). De összességében elmondható, hogy itt nincs akkora szigor, de viszont sokkal több munka van. Most vasárnap például 11 és fél órát melózunk ami igen csak kifacsarja az embert. Ráadásul tegnap Luke (nagyfőnök) közölte, hogy most jön csak a java…húha…De hát dolgozni jöttünk, nem nyaralni :D

12 napnyi folyamatos munka után szombaton kaptunk egy szabadnapot, ami már nagyon hiányzott. Szerencsére nagyon szép napsütéses idő volt, úgyhogy Livivel el is mentünk egy jó nagy sétára, ami közben megint új helyeket fedeztünk fel ezen a pompás vidéken. Fantasztikus, ahogy a tavaszt tapintani lehet a levegőben. Minden kivirágzott, kizöldült, mintha egy egészen más helyen lennénk már, mint ahova másfél hónapja megérkeztünk. Egy nagy séta maga volt az univerzális FELTÖLTŐDÉS. Livi ráadásul különleges élménnyel gazdagodott. Épp a kisváros szélén sétáltunk egy erdő fele, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy itt nem ritka vendégnek számító üregi nyúl álldogál nekünk háttal a mezőn. Azonnal jeleztem Livinek, aki mintha egy titkos bevetésen lenne, csendben lopakodva lépésről lépésre megközelítette a nyuszit. Tudni kell ezekről, hogy fantasztikus érzékkel rohannak el a világ másik végére is, ha embert vagy ragadozót látnak. Ezért is számít nagy teljesítmények, hogy Livi 10 méterre meg tudta közelíteni a mit sem sejtő állatot, így végre egy igazi nyúlfotóval gazdagodott eddig sem elhanyagolható mennyiségű és minőségű képgyűjteménye.
Apropó állatfotózás. Karavánunk közelében gyakori vendég egy tőkés réce pár (egyszerűen szólva lány és fiú vadkacsa), akik múltkor, nem kevés önbizalommal, már az ajtónkig merészkedtek pár falat kenyér (Máténak barátomnak küldöm ezt a mondatot). Livi őket is megörökítette.

Pörög az élet és a munka, de másfél hónap után kijelenthetjük: Jól érezzük magunkat! És köszönjük mindenkinek, aki írt, vagy csak gondol ránk. Nekünk is nap, mint nap eszünkbe juttok. Nagy üdvözlet otthonra!!!