Még mindig szeretjük a virágokat

Muskátli ,dögivel.

Az ember azt hinné, hogy majdnem 2 hónap után már nem történik semmi. Hát pedig DE. Méghozzá az, hogy beindult a szezon. De nem gyengén. Az elején az egyszerű szombat-vasárnapi túlórával kezdődött és azt hittük ez a sok munka. Mi is megörültünk a vele járó plusz összegnek és a Transplantban dolgozó kollégákat is megcsapta a féltékenység szele. Aztán ők elkezdtek napi 12-14 órákat dolgozni, mi meg örültünk, hogy így legalább szent a béke.

Ezen a héten azonban rájöttünk, hogy mi is a sok meló igazából. Délután 14:15-kor kezdünk és 12 órával később még mindig ugyanazt csináljuk és rohanunk. Hajnal 4kor fekszünk és déli 12kor is alig tudunk kimászni az ágyból. Ebéd, szenya készítés, összekészülés és újra kezdődik az egész. Nem mondom, nagyon fárasztó. Dehogy ne csak a kimerültség beszéljen belőlem, még mindig sok jó történik velünk.

Gergő a kész raklapok elhelyezésénél/ logisztikájánál segédkezik. Az elején még az ide-oda helyezgetés volt a munkája, de rátermettségnek köszönhetően most már időnként a főnökök irodájában írkálja a számok végtelenségét. Szépen kitanulta a raktározás menetét és most már magabiztosan segédkezik Reboir ( egyik fontos mindent tudó) oldalán,vagy helyette.

Én (Livigno) a virágtisztogatós soron kezdtem: sárga/rohadt levelek, virágok leszedegetése, a gyökér letépkedése, a nyomi növények átpalántázása, kártya belehelyezése ,majd mehet a dobozba, ami az asztalok közötti futószalagon megy előre. Ha az ember odafigyel, elég macerás egy munka. A legtöbben nem is nagyon figyelnek a részletekre, csak leszedik a gyökereket és mehet. A sor ellenőrző ( a kis főnök felesége) pedig időnként hátrarobog és elmondja, hogy erre meg erre figyeljünk oda. Az első 2 hetem elég kimerítő volt, tekintve, hogy időnként nekem kellett pótolnom a lustálkodó többiek által üresen hagyott dobozokat. Dühöngtem is magamban az igazságtalanságon ,hogy bezzeg engem vesznek elő mindig … egy szó mint száz , most én  vagyok a sorellenőrző .Néha a főnök-feleséggel, de többnyire  nélküle … : )

A nemzetek közötti a szakadékok kezdenek semmisség válni, szépen, de lassan mindenki megtalálja a társaságát. Ez rendben is van, meg hát amúgy sincs nagyon időnk traccspartikat rendezni.

Nem sokára elérkezik a hírös királyi esküvő. Mi inkább azt számolgatjuk, hogy hát ünnepnapon dolgozunk majd. Mindenesetre mikor nagy ritkán kikerülünk az emberek világában, azonnal arcon csap minket a nagy kampány ,ami a kisherceg körül forog. Például a királyi esküvős fém dobozos süti , a Royal Wedding árvácskák 2 fontért ,vagy a „melyik celeb lesz ott a lagziban?” bingo játék a legújabb brit Glamour-ban :D 

És hogy még tudjunk kis városunkról újat a mondani ,ma a kastély tavának partján, madárcsicsergős napsütötte nyárias reggelen , angol túrótorit reggeliztünk, miközben  tőlünk pár méterre a kacsa mamák tizesével terelgették 2 hetes apróságaikat. Hát ennél cukibbat aligha …

..És kellemes húsvéT kívánunk mindenkinek.