2011. február 28., hétfő

Nem is olyan nagy sördöngősség ez !


Új életünk első napja elkezdődött. Reggel kitöltöttük a formanyomtatványokat, jövő hétre megkapjuk a bankkártyát és elintézik a TB-nek  megfelelő National Insurance-t is.  Aztán megejtettük az első heti bevásárlást . Vicces mert a fuvarozó bácsinak Tourette-szindrómás fejrángásai vannak, egy pillanatra mindannyiunkban megállt az ütő ,h mikor fogja félrerántani a kormány. … de ez már csak vicc.

Ahol konkrétan dolgozni fogunk nem egy ellenszenves hely. Üvegház ,tehát melegebb van, mint kint, van trendi rádió is és nem tűnik durvának a munka,  valószínűleg inkább mentálisan lesz fárasztó. A lányok futószalag mellett korrigálják a palántát áthelyező gépsor hibáit , a fiúk meg elpakolják a tálcákat ,rekeszeket, földet pakolnak  stb.   „Chool!”  ..Ahogy Schwarzti mondaná :D
Most pedig Hull-ból feladjuk ezt a bejegyzést a virtuális postán. A virtuális posta pedig éppen egy jó kis angol sörözőben van, ahol nagy lendülettel belevetettük magunkat az” ALEményekbe” (aki érti, az érti, aki nem érti az meg nem :D ) Igyekszünk minél többször jelentkezni, képeket pedig tessék nézegetni!


Munday



 Talán mindenkinek ismerős az az érzés, amikor egy szuper utazás előtt az izgalomtól nem tud aludni. Gergőnek ez a kezdődő megfázást jelentő torokfájás, nálam pedig örömmel, boldogsággal, stresszel, szomorúsággal keveredő izgalom formájában jelent meg. Természetesen alig aludtunk ...
A repülő út viszonylag unalmasan telt, de azért a látvány lekötötte a figyelmünket... felszálláskor Budapesten tiszta  volt a légkör, így hajnalban megláthattuk felülről. Olyan volt ,mint egy lampionokkal kirakott pókháló a sötétben, szóval hihetetlen szép. 

Anglia fölött azonban issszonyatos felhő réteg volt. Szállunk lefele és már 3 felhőrétegen átmentünk ,de még mindig volt pár masszív réteg alattunk. Lényegében a mesebeli reggelből nagy esős szürkeségbe érkeztünk. Egyetlen pozitívum ,hogy itt melegebb van, de annyira ,hogy sok fiatal pólóban mászkál, ha kisüt a nap.
Viszonylag simán  megtaláltuk a vonatot és minden simán ment ,kivéve ,hogy ideát a  250 km-es utat aranyárban számítják.... majdnem duplája a fapados repcsijegynek .
Felszedett minket a munkaadó és elindultunk a telep felé. Megyünk, megyünk ,még mindig megyünk..." innen még bicajjal simán bemegyünk Hull-ba!" . AHA ...félórása  buszút  Hullba ,oda-vissza nem kevesebb ,mint 8 fontért. A szállás valami fantasztikus! Szerencsések vagyunk,h az üvegház felöli oldalon kaptunk szállást, mert itt viszonylag normálisan folyik a víz. Ezen kívül a szobánkban 2 normális méretű ágy be se férne ,nincs konnektor ,a szekrény túl kicsi alapterületű( 1 polc van benne),a  bőröndömet a "nappaliban" a fotelon  tárolom ,a tisztálkodó szereket  meg a karnis szerű képződményen.A mosó és szárítógépek vagy működnek vagy nem és ráadásul pénzes ,satöbbi satöbbi  ,de mind ettől eltekintve olyan mint egy kempingezés. A környék tipikus brit ,de számomra pl kifejezetten hangulatos (szomszédban pulcsis lovakkal :) ). A munkáltató annyira agráros ,hogy csak odakoncentrálással érhető a beszéde. Konkréten kimondva olyan parasztos ,hogy a monday-t is Mundéj-nak mondja. De állítólag rendes!
Biztos vagyok benne ,hogy itt más   szemmel fogjuk nézni az életet és ha összejön az amerikai utunk, akkor annál furcsább lesz végiglátogatni a legnagyobb városokat.
A munka az elmondottak alapján light-os. A 8 órás munkaidőt  vagy reggel 6-tól d.u 2ig dolgozzuk le, vagy d.u. 2től este 10ig. Mind kettőnek van előnye és hátránya és  meghatározza majd az  életritmusunkat. Mindenesetre poénos lenne minden nap délben kelni :D
Kb 10 perces sétára van a közeli faluban  egy bolt ,amiben minden lényegeset meg lehet venni. Hipermarketekbe pedig hetente 1x elvisznek minket. Frankó .
Ami viszont már az első perctől kezdve nagyon-nagyon jól alakult ,az a magyar társaság. Még indulás előtt megtaláltuk a másik 3 kollégát és leszállás után hamar kiderült ,hogy igen csak jól kijövünk.  Esti programként pedig igyekszünk kitalálni ,hogy mivel üssük el az időt a következő jópár hónapban, én pedig közben 5 év után újra ecetes chipet majszolok.


A fotók ITT 

2011. február 25., péntek

Indulás előtt

Végül, nagy nehezen ,de eljött a pakolás napja, vagyis a legutolsó ... Kissé nehéz ébredés után nekiálltunk pakolni. Első gondolatra nem tűnt komplikált dolognak ,de  úgy 7-8 órányi rakodás után kezdtem pánikba esni. Azt hiszem 3x kellett összerázogatni a kezdetben 21Kg-os bőrönd tartalmát, hogy végül minden beleférjen... hurrá! gondolná az ember,mire az esti kupaktanácson végül arra jutottam, hogy "jó,akkor a nyári cuccokat még bele kell rakni".
 
A jelenlegi állás 26 Kg ,és tippem szerint a mai nap leggyakrabban megfogalmazódott gondolata a : " nem tudom ,hogy passzírozom bele". Ezen a ponton eljutottam odáig ,hogy most már bármit bevállalok ,hogy 1 bőröndbe beleférjek, ezért is jutottak a tornacipők és a nadrágok arra a sorsra ,hogy a maximális helykihasználás végett egész egyszerűen a bőrönd fedeléhez celluxoztam őket :D

Hogy mikor fekszünk le aludni , megjósolhatatlan...de reggel 6kor elmegyünk a repülőgéppel ,az biztos.

Előszó

Helló mindenkinek!

Eme csinos  sörös oldalon olvashatjátok majd Gergő és Livi következő 8 hónapjának élményeit.
6 hónapot töltünk Angliában ,mint kis kertészek ,majd a nyár végén 2 hónapot utazunk az Egyesült Államokban, lehetőleg autóval. Ez mindkettőnk számára meghatározó élmény lesz, és úgy gondoltuk, hogy élményeinket, tapasztalatainkat, örömünket és bánatunkat közzétesszük eme szent webhelyen. Felkészülni!...Vigyázz!...Rajt!!!