A két hentes meló

2011.06.25

Most töltjük harmadik hetünket ebben a városban.20-30-50 évnyi élettapasztalathoz nem elég, de a sikeres folytatáshoz igen. Többé-kevésbé. Amióta elszakadtunk a Colettától  önállóan keresünk munkát az munkaközvetítők hálóján keresztül.

Elsőre könnyűnek hangzik : menj be , regisztrálj és majd visszahívnak. A valóságban azonban a statisztikanövelő begyűjtés érvényesül. Bemész, lehet ,h lengyelül szól hozzád a munkaközvetítő aztán regisztráció helyett beírod a neved a táblázatba és elköszönnek a  „ ha szükségünk lesz rád, felhívunk” mondattal. És sosem hívnak. Vagy épp fel sem veszik a telefont. Vagy azt mondják egy félórája kellett volna telefonálni és hívd fel őket holnap ,újra. Na ezért fogadtuk meg a jó tanácsokat és kopogtunk be kb 15 ügynökséghez. Hamar kiderült, hogy melyik az abszolút esélytelen iroda és melyik a munkát ténylegesen ajánló/adó.

A munkaadás procedúrája valahogy így megy: az ügynökségnél igent mondasz, ők adnak egy időpontot, amikor megejtik az u.n. „induction”-t. Az induction-ön alá kell írnod a papírokat, a szabályzatokat, majd  képek, kérdőív,szöveg formájában ismertetik a gyárra vonatkozó szabályokat, tiltásokat. Ha a gyár megbízható, akkor helyszínen azt is megmondják mikor kezdesz. Biztosítanak buszjáratot oda-vissza  és munkaruhát is kapsz. Első alkalommal nem volt akkora szerencsénk, hogy el is kezdjük a munkát. Nem kevés ráfordítással elmentünk a prestoni húsgyárba, aláírtunk mindent, de a kezdéssel kapcsolatos részleteket már nem sikerült kisajtolni az ügynökségből és mire válaszoltak a „mikor kezdhetünk” kérdésre, már nem volt szükség ránk. Szerencséjükre azonnal ajánlani tudtak egy másik, de ugyanolyan kaliberű munkát. Mi természetesen Dolgozni Akarunk, így hát azonnal igent mondtunk.

Kedden el is mentünk az induction-re. Mikor indul a busz? Hajnal 4:15. Számolgattunk, miért… hát azért,mert a reggeli műszak 6kor kezdődik. Ja, igen… azt elfelejtettem mondani ,hogy a gyár tőlünk 1 órányi buszozásra van. Volt szerencsénk megismerkedni egy magyar lánnyal, Mártival aki velünk együtt jelentkezett a munkára és kiderült ,hogy autóval fog munkába járni. A későbbiekben vele mentünk minden nap dolgozni. Ezúton is köszönjük Neked a segítséget ,tanácsokat !

A dolgozókkal mentünk, tehát ott  végig is kellett várnunk a 8 órát. A gyár úgy néz ki ,mint egy börtön ,de nagy pozitívum volt számomra ,hogy a prestoni gyárral ellentétben itt nem volt az udvarban disznószaggal keveredő nyershús szag és itt nem hallottunk malacvisítást sem. Így azért egy kicsit könnyebben léptem át a kaput… (Livi). Az induction 6 órás volt orvosi vizsgálattal együtt: NEM látok roszul,NINCS vérnyomás problémám, NINCSENEK izületi gondjaim, NEM vagyok őrült ,sem fertőző beteg, NEM volt emésztési gondom az elmúlt  időszakban, NINCS ekcémám és minden kérdésre a válaszom a NO :)

Már másnap reggel elkezdtük a munkát. Kaptunk gumicsizmát , kobakfedőt, füldugót ( és néhányunk kapott zöld hentes kötényt is)– ezek az állandó munkaruhák ,amik mindig a saját szekrényünkben vannak- és adtak még fehér pizsamát, hajhálót, textilkesztyűt, gumikesztyűt ,eldobhatós kötényt (ezt csak akkor ha a csupasz hússal dolgoztunk) – ezeket minden nap  ki kellett cserélni. Új kesztyűket csak a régiért cserébe adtak,a többit viszont szabadon vihettük. A ki-be jelentkezés egy vonalkódos kártyával történt. Szerencsére rengeteg helyen volt „csekkoló gép” és ott csekkoltunk , ahol akartunk, így nem kellet átmenni a hűtőházas labirintuson a kijelentkezésért. Első nekifutásra már az első elágazás után elvesztettük a fonalat, hogy merre is megyünk igazából, de egy héttel később,mikor 10 percet kóvályogtunk egy teljesen idegen részlegen egy kereszteződésben, rájöttem ,hogy mi még könnyű útvonalas részlegen dolgoztunk. Eközben mindenhol hideg van , több száz kilós tároló ládákat tologatnak a folyosókon és a munkának köszönhetően min. 90%-ban  férfiak a dolgozók, akik sziréna módjára elkezdenek visítani és ujjongatni ,ha egy nő átsuhan a „hentes csarnokon” . A tény viszont ,hogy  még ebben a bolond maskarában is kiszúrják a kevésbé jeti-szerű nőket és tetszésüket nyilvánítják , önmagában lenyűgöző dolog :) Főleg, mert bármi féle smink ,körömlakk, parfüm és dezodor viselése tilos. Mellesleg minden terembe lépéskor kezet kell mosni, meg munka előtt, munka után, wc után (plusz az össze teremben), meg étkezés után és egyfolytában.

Még ha  az ember fel is van készülve a tonnányi nyershús látványára, akkor is sokkoló a valós tény ,amikor meg kell fogni és kicsúszik a kezeim közül és könyékig nyálkás vagyok és az arcomba,szemembe, számba csapódik. Mi a disznó – comb - rúd soron dolgoztunk és a Tesconak készítettük az akciós termékeket. Gergő a becsomagoltakat címkézte a sor egyik végén, én pedig a húst összefogó madzagokat igazgattam –korrigáltam –pótoltam és a husit letisztogattam a sor másik végén. A sor valahogy így működött: a rendes brit pali berakja a 9-10 kg-os comb darabokat(hús + bőr) a madzagoló gépbe,az onnan kicsúszó kötözött húst 2-3 hentes 2-3 kg-os darabokra  vágja ,a futószalagon az orrom elé kerülőket én rendbe rakom, innen egy másik ember zacskóba rakja, majd egy következő  a csomagoló gépbe rakja ( légmentesíti a zacsit és összeolvasztja a száját). A húst leméri egy másik gép, felkerül az első címke , megradarozzák ,hogy ne legyen benne fém ,rákerül a következő címke és a legvégén kiselejtezik a hibásakat, amik visszakerülnek hozzám. Ez így egy normálisan működő munkafolyamatnak hangzik ,de ezt is lehet úgy csinálni ,hogy az emberben a káosz érzetet és az idegességet növelje. A csomagoló gép nem légmentesít, a hentes dobálja a húst ,ezért az teljesen szétesik, nem lehet zacskózni, elfogy a gépben a cérna,tele a futószalag és még ráöntenek 1 láda hibás terméket és mindezek tetejébe még 5-6 főnök/ellenőr is ujjal méregeti az amúgy teljesen lényegtelen madzagtávolságot.

Szünetünk csak 1x félóra volt, amiből általában 10-15 percet a közlekedés és a ruhalevétel vett el. A gyár területére tilos bármi olyan ételt bevinni, ami mogyorót tartalmaz. Emellett szinte - kirúgással jár a dohány  és öngyújtó bevitele és még a rágógumit is felírják.

A délutáni műszakban az utolsó 2 órát mindig máshol töltöttük,szóval  bepillanthattunk más munkafolyamatokba is.Így próbáltuk kis milyen bacon zacskózás, darálthús / disznóláb/ 10kg-os húsok pakolása/dobozolása, az óriás tároló ládák tisztítása egyéb velejárókkal együtt ,valamint a fridzsiderben semmittevés.

Nehezen ,de eltelt egy teljes hét is ezen a munkahelyen. Mindahányunk vegyes érzelmekkel élte túl a napokat. Pénteken azonban közölték ,hogy jövő hétre nem tudnak munkát adni nekünk, de ha kellünk szólnak. Mi azonban azóta sem adtuk fel az egyéb munkák keresését .Ennek köszönhetően már kedden egy másik induction-re mehetünk. Egy gyógyszergyárba keresnek munkaerőt  és bár ők ugyanúgy nem tudják biztosítani ,hogy állandó-folyamatos munkát adnak ,nagy előnyük az ,hogy Hull belvárosában van a gyár. Remélem a lehető leghamarabb elkezdhetjük az új melót...

..hogy a szeptemberünket ilyen környezetben tölthessük :)