Új szinten

2011.06.05.

3 hónap. Nem hittük volna, de eljött ennek a jól megszokott szakasznak a vége is. Nagyjából mindenki megegyezett abban, hogy itt valahogy gyorsan telik az idő. Körülöttünk már majdnem minden magyar elment. Ma eljött a mi napunk is.

És milyen folytatással? A farmról – farmra elméletben működik, gyakorlatban kb. 70 emberből 3 emberke kapott lehetőséget a folytatásra. Van, aki sajnos haza kellett ,hogy utazzon ,más folytatja az iskolát, van aki vissza fog jönni , más pedig csak nyaralni megy haza és van aki sok év után először most úgy döntött ,hogy inkább egy homokos tengerparton kipiheni az évek fáradalmait.

A mi új fejezetünk a városban folytatódik. Az őszre tervezett amerikai kalandunkról továbbra sem mondunk le és eljött számunkra is a „szerencsét próbálunk” és a „minden követ megmozgatunk”  ideje . A SOPS-ban töltött idő alatt megismertünk pár nem túl kellemes munkatársat, de így, a végére kiderült ,hogy  tényleg mindenhol vannak rendes ,segítőkész emberek. Az viszont már az életen múlik ,hogy keresztezzük-e egymás útját. Ez ügyben Gergő főnöke és másik kollégája tett nagyon sokat értünk. A főnöke sokszor említette, hogy tud szerezni szállást a városban, ha kell… és amikor szükségünk volt, 1 nap alatt lezavarta a randit. Egy kurd fiúval fogunk együtt lakni egy harmadik emeleti albérletben. A szoba akkora ,mint a karavánunk, fel van bútorozva és  össz-vissz olcsóbb ,mint a karaván. Ja és persze a belvárostól max.  5 perc sétára lakunk. Egyetlen megjegyzendő a lakással kapcsolatban a lakberendezése, ami abszolút a főbérlő igényeit kielégítő gyöngyház fényű barack színű tapétás és a szekrényünk rikító rózsaszín :) . A kolléga-hölgy pedig felajánlotta ,hogy segít költözködni és  befuvaroz minket az autójával. Nem mellesleg ő ajánlott munkaközvetítő cégeket is. Ezer hála!



Egy lengyel Agency-nél azonnal találtunk munkát. Nem túl magasröptű munka, de per pillanat szinte bárminek örülünk, ami pénzt hoz a házhoz. Egy húsüzemben fogunk dolgozni, nagyjából ugyanazt mint itt: címkézés, dobozolás. Az üzem nagyon komoly, beléptető kapuval, kerítés körbe, nagyjából úgy fest, mint egy börtön. A különbség csak annyi ,hogy itt a malacok visítanak ,nem a bűnözők. Mi minden bizonnyal már csak a kész terméket fogjuk látni ,de még így is élmény lesz megszokni az új munkát. Én (Livi) személy szerint  a sok-sok évnyi családolós disznóvágás után inkább kíváncsi vagyok ,mint undorodó.

Mi már nagyon várjuk, hogy végre városban lakjunk. Ez egy elég nagy és pozitív változás lesz a vidéki, rehabilitációs, karaván élet után. Persze igyekszünk a reális határt húzni a városi előnyök kiélvezésének.

A munkatársaktól többé-kevésbé könnyes szemmel fogunk elköszönni… valószínűleg, de hogy ne szakadjunk el a SOPS-tól teljesen, mondhatjuk ,hogy  beköltözünk az „utcájukba” . Igen, szinte minden SOPS-os ott fog lakni tőlünk pár háztömbnyire :)