Eltöltöttük első hetünket itteni városlakóként. Meg kell, hogy mondjam: Még mindig nem tudtam teljesen megszokni a dolgot 3 hónapnyi teljes külvilágtól való elzártság után. Még mindig el kezd kicsit zúgni a fejem, amikor egy plázában Livire várva (végre matathat mindenféle ruhaboltokban) az áramló angolembertömeget figyelem. Nem akarok itt álszentkedni, hiszen városi ember volnék én is, de ez valahogy más. Hiába voltunk kint a semmi közepén 3 hónapig, valahogy mégis néha visszavágyom oda. Ugyanolyan oknál fogva van ez így, mint ahogy egy városban járva mindig a parkok vonzanak a leginkább. Lehet, hogy a természethez való ősi kötődés tör előre bennünk időről-időre? Persze Livivel mindig megtaláljuk a módját, hogy kitisztítsuk a mostanában sokszor túlterhelt fejünket. Szerencsére Hull a zöldebb angol városok közé tartozik, így minden alkalmat megragadunk, hogy fák közé kerülve egy csábító füvesebb területen elheverjünk. Zöld Béke.
Na de hogy gyakorlatiasabb, információközpontúbb beszámolóval is szolgáljak, jöjjön a helyzetjelentés: Egy 14 emeletes panelházban lakunk közös albérletben egy nagyon kedves, ám annál visszahúzódóbb kurd sráccal, Umeddel. Eddig egyedül lakott itt, de különböző finanszírozási okok miatt úgy döntött, egy üresen álló szobáját kiadja valakinek. Nagyon baráti áron éldegélünk így egy igazán megfelelő méretű szobában egy több mint megfelelő méretű ágyban. A karavánban lévő ágyhoz képest (amiről lelógott a lábam) ez maga a Mennyországy (remélem vettétek a szópoént gyerekek, tudom, mennyire hiányzik már Nektek). Legszívesebben állandóan ezen feküdnénk.
Ám sajnos nem feküdni jöttünk ide, hanem munkát keresni. Ez ügyben rengeteg tapasztalattal, ám kevés örömhírrel lettünk gazdagabbak. Jelenleg mintegy 15 munkaügynökséghez vagyunk regisztrálva, amik úgy működnek, hogy leadod az adataidat, önéletrajzodat és kitöltetnek veled pár nyomtatványt, majd hazamész és várod, hogy hívjanak. Mindegyik ügynökség több száz munkahellyel kecsegtet, de a valóságban ez nagyon nem így működik. Egy hete regisztráltuk vagy 6 helyre, és eddig csak egyik jelzett vissza, hogy van munka. Ez fogjuk megragadni más választásunk nem lévén. Elvileg jövő héten kedden kezdünk egy Bacon gyárban (izgalmasan hangzik nem?). Egy hét után azt kell, hogy mondjam: Most a Bacon gyár is jobb, mint a semmi. Reméljük munka-fronton hamarosan jobb hírekkel tudunk szolgálni.
Természetesen 3 hónap szinte folyamatos munka után nagy szükségünk volt erre az egy hét nyugalomra. Időnk nagy részét a város felfedezésének szenteltük. Nagyon kényelmes, hogy albérletünk 5 perc sétányira van a városközponttól, így nem kell buszoznunk befelé. Maga Hull belvárosa nagyon tetszetős, barátságos és nyüzsgő. Nekünk (mint sok magyarnak) nagyon bejön, hogy kikötője is van, még ha nem is tengeri, de legalább tengeröbli (na, megint nyelv újítok). Szép régi épületek, parkok tele szebbnél szebb virágokkal. És szerencsére mindent kényelmesen körbe lehet járni. Igyekszünk majd folyamatosan képekkel szolgálni.
Az egy hét alatt Umeddel (lakótársunk) is egyre többet tudunk beszélgetni. Nagyon érdekesek ezek a kurd emberek (Geripédia: a kurdok egy, a Közel-Keleten élő 25 milliós népcsoport, akiknek saját országuk, autonómiájuk nincsen, ám saját nyelvvel, írással és kultúrával büszkélkedhetnek). Kicsit visszahúzódó srác, de azért jól elvagyunk Vele is. Néha jön látogatóba egy két barátja (szintén kurdok), akik mind nagyon barátságosak és nyíltak. Pár napja egyikükkel hosszasan elbeszélgettem a magyar, illetve a kurd kultúráról és történelemről. Sokat megtudtam az itteni kurdok helyzetéről és hogy hogyan fogadták itt őket 10 évvel ezelőtt, amikor észak-angliában még nem volt megszokott a nem fehérbőrű emberek látványa. Nagy meglepetés ért, amikor Umeddel a kurd ételekről beszéltünk: Van egy töltött káposztával szinte teljesen megegyező ételük (a töltött paprikával is). Ráadásképpen tegnap a fazekában egy paprikás krumplival minimum testvéri viszonyt ápoló étel fortyogott. Ez már nem lehet véletlen.
Megtaláltuk Hull legfurcsább boltját tele maszkokkal és vicces tárgyakkal ...
A legizgalmasabbnak tűnő étterem.
Hull feltehetőleg egyetlen kenguru lakója Dzséelesz
Hát akkor erre is iszunk majd ősszel :)
VálaszTörlésTörök ételekre reagálva, azért ennyire hasonló, mert a 150 éves török megszállás idején vette át a magyar konyha teljes egészében a töltött paprikát, rizseshúst és ezeket a paprikás ételeket:):)
VálaszTörlésMondjátok nekik majd ezt a kifejezést: "Csok elma van dzsebemben" :):)Tuti meglepődnek és érteni fogják, semmi perverz, egyszerű mondtat, azt jelenti magyarul, hogy sok alma van zsebemben:):)
Pusziiii
Eszti voltam:)
VálaszTörlés