Apróságok 2

1 hónap eltelt a csodás South Cave-ben és azt hiszem, kijelenthetem, hogy kifejezetten jól érezzük magunkat. Nagyon örülünk a visszajelzéseknek (levél, komment, telefon, postagalamb, telepátia, stb) akkor is, ha nem válaszolunk, vagy csak nagy késéssel.

Egyre jobb az idő erre, most már egy sima pulcsi is elég egy délelőtti sétához, dolgozni pedig atlétában járok (Livi). A nárciszok mindenhol kinyíltak és ezek nem csak sima mezei nárciszok, hanem egészen pontosan XXL-esek. Lényegében mindenhol megtalálhatóak, még a szemetes autóút mentén az árok mellett, két lengedező szatyor között is kinyílnak az üvegház-minőségű szépségek.

Az életünkbe beállt a rutin, már semmi sem újdonság. Tudjuk, mikor jön Jo mama ellenőrizni a karavánt, hogy szombaton délelőtt öngyilkosság elmenni mosni (mert a délelőttösök megrögzötten csak akkor mosnak ) és hogy a  melák, de aranyos orosz bevásárlós sofőr mindig 15 percet késik - ezért a munkába menet előtt  5ünknek összesen 1 óra alatt kell ebédet főznünk,azt megennünk,elmosogatnunk, munkába kaját csinálnunk és úgy egyébként is elkészülnünk…  nem hiába lett a péntek neve Fast Food Friday.

Szombatra megszerveztünk egy kisebb összeröffenést. Volt olyan része ,ami jobban sikerült és volt ami meghiúsult. Az alap terv a Counter Strike-os „lan-parti” (sok laptopon sok ember ugyanazon a játékon belül lövi egymást  … … :D ) volt, majd melléterveztük a grillezést. Nos ,egész héten 15-17 C° volt és ragyogó napsütés. De szombaton 7 C°, felhők és az eső lába lógott,de végig…. tehát a grillezést megszívtuk, viszont helyette más program jött. A gépezésbe litvánok is beszálltak, a Hullban lakó magyarok is kijöttek és este elmentünk sörözni. Letudtuk a jó hosszú biliárd játszmát ,aminek a vége egy megoldhatatlan-végtelen- döntetlen lett , majd kiderült ,hogy már megint kifogtunk  egy koncertes szombatot.

Alap felállás: 4 középkorú zenész The Mis-Takes néven, talpig öltönyben. Mi a fene..  nem óriási slágereket ,de ismert számokat feldolgozó punkos zenekar volt, meghintve az igazi brit punk szenvedéllyel, 100%-osan brit produkciót mutattak be. A dobos egy idősödő rasta volt ,az énekes meg egy pajeszos 40 körüli csóka  ,kissé Elvis-es mozgással és határozottan The Hives-os őrülettel feltankolt fajta. A helyi  fiatalok röhögtek egyet ,aztán elvonultak ,de ők  szerintem határozottan nem tudják milyen apró kincsek ezek a véletlen találkozások.

Az idő teltével szépen lassan felfedezzük az angol konyhát, és azt kell mondanom, hogy igen, itt is vannak finom és különleges kaják  és nem csak „fish and chips” amit mellesleg még mindig nem ettünk . Az első példa legyen az angol kolbász .Mindenhol kapni és az egyetlen dolog ,amiben az igazi jó magyarhoz hasonlít, az a formája. Tiszta húsból van, jó erősen fűszerezve, úgy hogy ízben semmiképpen sem emlékeztet egy normális kolbászra.. inkább a furcsára.DE, van belőle különleges és igen finom fajta, mint például a sörös ( igen, jól olvasod SÖRÖS)… a hús lényegében tocsog a sörben és az ízén ,illatán egyaránt érezhető. És finom! Itt is rengeteg féle sajt van, el is határoztam, hogy végig kóstolom őket, de a Mature Cheddar omlós erős ízéről igen nehéz lemondani ( a kis boltban ma találtam feketeszedres sajtot…nem mertem megkockáztatni :D).Az előző postban leírt kekszek továbbra is dobogós helyen futnak és a söröknek még továbbra sem találtuk meg az összes íz variációját.

U.I.:  Nefelejcs angolul: FORGET ME NOT  … WTF :D 

Piac gumi süti

2011.03.27.

 A transplant

Múlt vasárnap meglátogattuk a nagy hull-i carboot-ot (nagy kirakodóvásár, lásd korábbról). Gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint a kisebb north-cave-i carboot, csak sokkal nagyobb területen terül el. Én megint nem jártam sikerrel, és nem vettem semmit (Livi azért beújított egy jó kis inget meg egy pár cipellőt), de azért a sokkoló pisztoly megvételén eltöprengtem egy kicsit. Egy ijesztő momentum mondjuk akadt: Az egyik kis kacat halom mögött két 6-7 éves forma kislány álldogált kedvesen mosolyogva és hihetetlen módon ki voltak sminkelve, mint a felnőttek. Leginkább azoknak az amerikai kislányoknak rendezett szépségversenyek résztvevőire hasonlítottak, akiket a szüleik tuszkolnak bele ebbe a világba. Itt pedig kénytelen-kelletlen a bolhapiac bizniszbe csöppentek, és hamis mosolyt erőltetve az arcukra kínálgatták a sminktől kezdve a locsolócsőn át a fúróig.

A munkában tovább tökéletesítettük mesterlövészi képességeinket, a virágok címkéit összefogó gumikarikák egymásra kilövésének véget nem érő háborújában. Gyakorlatilag mindenki lő mindenkit, szemtől-szemben, alattomosan, messziről, közelről, szünetben, munka közben, üvegházban, szabadtéren. Ez amolyan melléktevékenység, hogy ne unjuk halálra magunkat az egyre monotonabbá váló munka mellett. Már a karavánban is gyakoroltuk a célzást, illetve Livi és én összesen vagy 200 ilyen gumit raktározunk el, hogy a csatába mindig kellő mennyiségű munícióval érkezzünk :D  .

Apropó muníció… Angliai gasztronómiai élményeink rovatunkban most a fenséges angol tea- és nem teasüteményekről szólnék. Röviden és tömören fogalmazva: Változatosak és finomak. Kicsit részletesebben megfogalmazva: Rendkívül változatosak és nagyon finomak. A polcok minden boltban tömve vannak velük, és én jól megérdemelt bűnös élvezetként emelek le belőlük minden héten valamennyit a nagy bevásárlás alkalmával. Természetesen a skót süti (shortbread) itt is az abszolút favorit, de rendszeres fogyasztói vagyunk még a custard krémes (vaníliás) és bourbon krémes (csokiszerűs) kekszeknek. Ezeket mindenhol lehet kapni, és nagyon olcsók. Tegnapelőtt próbáltuk ki az úgynevezett „skone” nevű tea sütit, ami külsőre egy nagyobb pogácsára hasonlít, de egy nagyon kellemes édes íze van és mazsola is van benne (Peti bátyámnak nagyon bejönne). Ha errefelé jártok, ezeket ne hagyjátok ki, mi pedig ahogy elnézem, még rengeteg féle sütivel fogjuk megédesíteni ittlétünket.

 Az egyik gépsor

 Ezek Árvácskák, végtelen mennyiségben, hihetetlen színekben. 

Néhánynak olyan erezete van ,mint az emberi szemnek... 

mondanom sem kell, többet nézelődtem mint pakoltam :) (Livi)

Apróságok

2011.03.27.

Múlt vasárnap meglátogattuk a nagy hull-i carboot-ot (nagy kirakodóvásár, lásd korábbról). Gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint a kisebb north-cave-i carboot, csak sokkal nagyobb területen terül el. Én megint nem jártam sikerrel, és nem vettem semmit (Livi azért beújított egy jó kis inget meg egy pár cipellőt), de azért a sokkoló pisztoly megvételén eltöprengtem egy kicsit. Egy ijesztő momentum mondjuk akadt: Az egyik kis kacat halom mögött két 6-7 éves forma kislány álldogált kedvesen mosolyogva és hihetetlen módon ki voltak sminkelve, mint a felnőttek. Leginkább azoknak az amerikai kislányoknak rendezett szépségversenyek résztvevőire hasonlítottak, akiket a szüleik tuszkolnak bele ebbe a világba. Itt pedig kénytelen-kelletlen a bolhapiac bizniszbe csöppentek, és hamis mosolyt erőltetve az arcukra kínálgatták a sminktől kezdve a locsolócsőn át a fúróig.

A munkában tovább tökéletesítettük mesterlövészi képességeinket, a virágok címkéit összefogó gumikarikák egymásra kilövésének véget nem érő háborújában. Gyakorlatilag mindenki lő mindenkit, szemtől-szemben, alattomosan, messziről, közelről, szünetben, munka közben, üvegházban, szabadtéren. Ez amolyan melléktevékenység, hogy ne unjuk halálra magunkat az egyre monotonabbá váló munka mellett. Már a karavánban is gyakoroltuk a célzást, illetve Livi és én összesen vagy 200 ilyen gumit raktározunk el, hogy a csatába mindig kellő mennyiségű munícióval érkezzünk :D  .

Apropó muníció… Angliai gasztronómiai élményeink rovatunkban most a fenséges angol tea- és nem teasüteményekről szólnék. Röviden és tömören fogalmazva: Változatosak és finomak. Kicsit részletesebben megfogalmazva: Rendkívül változatosak és nagyon finomak. A polcok minden boltban tömve vannak velük, és én jól megérdemelt bűnös élvezetként emelek le belőlük minden héten valamennyit a nagy bevásárlás alkalmával. Természetesen a skót süti (shortbread) itt is az abszolút favorit, de rendszeres fogyasztói vagyunk még a custard krémes (vaníliás) és bourbon krémes (csokiszerűs) kekszeknek. Ezeket mindenhol lehet kapni, és nagyon olcsók. Tegnapelőtt próbáltuk ki az úgynevezett „skone” nevű tea sütit, ami külsőre egy nagyobb pogácsára hasonlít, de egy nagyon kellemes édes íze van és mazsola is van benne (Peti bátyámnak nagyon bejönne). Ha errefelé jártok, ezeket ne hagyjátok ki, mi pedig ahogy elnézem, még rengeteg féle sütivel fogjuk megédesíteni ittlétünket.

Ősszespanoltam egy hattyú párral :)

Fun Friday

2011.03.18

A híres moházás

A mai napunk volt a lehető legkönnyebb. Egész álló nap moháztunk, semmi sietség. „söprögetni akartok, vagy moházni?” Kérdezte Donna, a délutános főnök. Én, Livi, kaptam az alkalmon és már el is tűntem a trolik mögött egy böhöm nagy partvissal. Múlt héten is ezt csináltam egész délután. Már alig vártam, hogy Donna , mint egy nagyi, odajöjjön és megkérdezze ,ki szeretné csinálni. Fülembe dughatom a zenémet, senki nem zavar, senki nem szól hozzám órákon keresztül és az egyetlen feladat, hogy a saját területemet varázsoljam tisztává.  Odamegyek, ahova akarok. Nincs is ennél jobb munka! ..plusz, ingyen aerobic  :D

Időközben Gergő is megtalálta a saját kedvenc tevékenységét: Troli építés! Tisztességesen megtornáztatja és mellette nem unalmas. Az ő első 3 órája ezzel telt. Miután mindketten végeztünk a teendőkkel, beálltunk a moházók sorába. Mondanom sem kell, nem volt valami megerőltető… az egész délután (és este) poénkodással, röhögéssel és befőttes gumis csúzli-csatával telt (persze folyamatosan vigyázva, nehogy lebukjunk). Furcsamód szuper jó a magyar társaság, ennek legjobb jele, hogy a munka végére én (Livi) sírósra röhögtem magam (lehet , hogy köze van a teliholdhoz?!).

Gergő ma este elkezdte véghezvinni kitűzött célját, miszerint csakazértis megszereti a Whiskey-ket. Első kiszemeltje az olcsó, de állítólag finom tyúkos whiskey, a The Famous Grouse.  Wales-it sajnos errefele nem kapni… pedig azt hallottunk, az az igazán finom. Nekem ehhez még öregednem és férfiasodnom kell, Gé-Gé-Gé viszont már érzi benne a tölgyfa hordó aromáját… hurrá! :D

A mai péntek esti kikapcsolódásunk pedig: két jó sör mellett jól kinevetjük és kiparodizáljuk „Batman kezdődik” magyar szinkronjának legmeghatóbb pillanatait. Jó éjt mindenkinek!  ;)

Másnap reggeli Update:

Amint elmentettem a begépelt szöveget és kikapcsoltam a Word Office-t, betoppant Laci 2 ,hogy mégis kóstoljuk már meg az ő házi pálinkáját(kifejezetten finom törköly volt!) és a megjelenésével elindított egy igen emlékezetes esemény hullámot . Először megjelentek Laci  lakótársai, aztán a ricsajra átjött a szomszéd Oscar  a litván haverjával,majd a bulit átköltöztettük a másik magyar karavánba és elkezdődött az első házibuli. Volt aki az éjszaka közepén fékezhetetlen bicajjal rallizott a benzinkútig ,más pedig férfi létére alvás közben vörös rúzs áldozatává vált :D Hogy ki hánykor tért nyugovóra azt senki nem tudja,de mindannyiunk számára emlékezetes csapatépítő program volt, az biztos :D 

 Ilyen palántákat kell dugdosni

Itt dolgozunk

Brit hétvége

 

Kedves olvasóink, büszkén jelenthetjük: 2 hét leforgása alatt még mindig nem fordult meg a fejünkben a gyors hazatérés gondolata, sőt egyre inkább otthonosan érezzük magunkat eme varázslatos, ködös, elbűvölő házikókkal és kertekkel tarkított East Yorkshire megyében. A munka továbbra is inkább unalmas, mint fárasztó, de azért különböző ökörködésekkel (már amennyire kiképzőtisztünk, Donna mama engedi) eltöltjük az időnket ott is. Mivel délutános/esti műszakban dolgozunk, előfordul, hogy az utolsó pár órára már nem tud milyen feladatot adni nekünk Donna, ezért takarításra kárhoztatja a kiszemelt, leginkább nőnemű „önkénteseit”. Örökös harcot vívunk például egy kéz-leolvasó szerkezettel, ami nagyjából úgy működik (illetve legtöbbször nem működik), hogy bepötyögi az ember a saját kódját, majd ráteszi a tenyerét a szerkezetre, és az leolvassa az ujjlenyomatot. Ez arra szolgál, hogy a dolgozók ki- és becsekkoljanak a munka elején, közepén és a végén. Így nem lehet ellógni. Nekünk viszont a két hét alatt összesen egy-két alkalommal működött. Lehet, hogy Livi elektronika-tönkretevő kisugárzása áll a dolog hátterében?

 Szombat este pedig átéltük az első igazi angolos kisvárosi buli-hangulatot! Bementünk kicsiny városkánk, South Cave „városközpontocskájába”, ott is a két pub egyikébe. A sok jó angol jellegzetesség közül az egyik kedvencem, hogy az utolsó kis faluvégi kocsmában is minimum 7-8 féle csapolt sört lehet kapni, tehát van választék bőven. Ráadásul legnagyobb részben kisebb helyi manufaktúrák söreit lehet mindenhol kapni, amiért még egyedibb lesz minden ilyen hely. Új kedvencem a „Chestnut” névre hallgató szinte teljesen fekete színű, isteni finom sör. Egy órát még viszonylagos nyugodalomban töltöttünk a pubban a többiekkel, amikor is felcsendült valahonnan az élő zene utánozhatatlan hangja. A hely hirtelenjében megtelt helyi fiatalokkal és öregekkel egyaránt, mi meg néztük, hogy mi is történik itt. Kiderült, hogy elkezdte koncertjét a méltán híres STICKY FINGERS zenekar!!! Négy, 50-60 év közötti rocker-családapa tolta a Guns ’n’ Roses számokat számos más muzsika mellett. A mottójuk valahogy így szólt: „We don’t look like Guns ’n’ Roses, we just SOUND like them”. Belekóstoltunk végre az igazi angolos pub-kultúra csodáiba, és tetszett :D

Vasárnap reggel ellátogattunk egy itt nagy népszerűségnek örvendő eseményre az ún. „Carboot”-ra, ami gyakorlatilag egy bolhapiac, de sokkal nagyobb szabású, mint amivel otthon találkozhat az ember. Sétáltunk egy órát, hogy a minden vasárnap megrendezett north cave-i Carboot-ra benézhessünk. Voltak elképzeléseim, hogy ez milyen lehet, de amit ott találtunk az minden várakozásunkat felülmúlta. Hihetetlen sok ember kínálta a legkülönbözőbb áruját, a legprofibbaktól (mosógép, hűtő, rotációs kapa, háztartási eszközök, playstation, TV, telefon) a leggagyibbakig (giccses díszek, wc-papír, ócska kerti szerszámok, rozsdás csavarok). Sok standnál lehetett finom sütiket, hentesárut vagy hamburgereket is kapni. Egyszerűen, amit egy ilyenen nem árulnak, az nem létezik. Livi 2 fontért vett egy kb 100 éves fényképezőgépet, 3 fontért pedig egy régi módi ,de profi fotós-állványt, amit szinte el sem hitt, hogy ennyiért meg lehet kapni. Én kibírtam, hogy ne vegyek semmit (végül is minden vasárnap lehet menni), de volt pár dolog, amit fájó szívvel hagytam ott. Még napokig álmatlanul fogok forgolódni, amiért nem vettem meg a 30 cm magas R2-D2 alakú telefont 5 fontért és 10 fontért alkalmi vétel lett volna egy igazi szamuráj kard pláne, hogy kettő darabot már 15-ért adtak :D

 Livi gondolatai:

Számomra a szombat este igazán nagy élmény volt. Ebben a kis városkában 2 kocsma van összesen ,ami szombat este meg is telt rendesen. Az elején a "jobbikba" akartunk betérni ,de teljesen tele volt ,így a szolidabba ültünk be végül ,ami nagyon messze van ,egészen pontosan maximum 5 méterre a másiktól :) oly annyira  közel ,hogy  nem csak a vendégek sétálgattak egyikből a másikba  korsókkal együtt ,de még a pultosok is ide-oda rohangáltak. Viszonylag kevesen voltak az elején ,de amint belekezdett a zenekar, teljesen megtelt a kocsma fiatalokkal... átjöttek a másik sörözőből :) 20-22 évesek lehettek a legfiatalabbak és ennél már csak idősebbek tértek be a The Bear-be... sőt ,kifejezetten sok idős ember indult el otthonról elegánsan  ,de kényelmesen kiöltözve partizni. Ősz hajú barátnők ültek össze trécselni és 50-60 közötti ős rocker apák gyűltek egybe a zene élvezetének hódolni. Magyar aggyal azt hinné az ember, hogy ha kis város, akkor biztos teljesen átlagos és nem túl elegáns az emberek megjelenése, de Itt ,Angliában még ez is az életvitelhez tartozik: mindenki laza ,de igényes és Elegáns. A zenekart, 50 -61 körüli családapák képezték ,és nem túl képzett hanggal ,de annál nagyobb  élvezettel nyomták a klasszikusokat. Kifejezetten érezhető volt, hogy Most aztán tényleg  az angol kultúra legmélyére pottyantunk. A fiatalok ugyanúgy lötyögtek a kis teremben ,mint a nagyszülők. Aztán a koncert lement és az emberek szétszéledtek.

A Carboot vegyes érzelmekkel indult, mert 1 órányi gyalog útra volt tőlünk, de az első körbepillantás után minden elfelejtettem és  teret adtam a kincsvadász hajlamomnak.( most épp a kocsmában a helyiek összegyűltek egy zenei kvíz kitöltésére. Hihetetlen hogy itt az átlagembereket ilyenre el lehet csalogatni vasárnap este). Volt, aki hasznos dolgot árult ,de többségében a generációk során felhalmozódott kacatokat próbálták az emberek eladni, azonban senkin nem látszott a sietség , az eladni akarás. Nekik ez egy vasárnapi program és nem csak az idénymunkások néznek el oda, hanem a lakosok is, családostúl-mindenestűl. Az árusokon látszik ,hogy teljesen átlagos emberek, akiket nem nagyon érdekli ,hogy 2 vagy 3 fontért adják  el  fölöslegeiket. Bármeddig kutathat az ember és nem kerül abba kellemetlen helyzetbe ,amikor minden áron rá akarja az árus tukmálni az árucikket.