Brit hétvége

 

Kedves olvasóink, büszkén jelenthetjük: 2 hét leforgása alatt még mindig nem fordult meg a fejünkben a gyors hazatérés gondolata, sőt egyre inkább otthonosan érezzük magunkat eme varázslatos, ködös, elbűvölő házikókkal és kertekkel tarkított East Yorkshire megyében. A munka továbbra is inkább unalmas, mint fárasztó, de azért különböző ökörködésekkel (már amennyire kiképzőtisztünk, Donna mama engedi) eltöltjük az időnket ott is. Mivel délutános/esti műszakban dolgozunk, előfordul, hogy az utolsó pár órára már nem tud milyen feladatot adni nekünk Donna, ezért takarításra kárhoztatja a kiszemelt, leginkább nőnemű „önkénteseit”. Örökös harcot vívunk például egy kéz-leolvasó szerkezettel, ami nagyjából úgy működik (illetve legtöbbször nem működik), hogy bepötyögi az ember a saját kódját, majd ráteszi a tenyerét a szerkezetre, és az leolvassa az ujjlenyomatot. Ez arra szolgál, hogy a dolgozók ki- és becsekkoljanak a munka elején, közepén és a végén. Így nem lehet ellógni. Nekünk viszont a két hét alatt összesen egy-két alkalommal működött. Lehet, hogy Livi elektronika-tönkretevő kisugárzása áll a dolog hátterében?

 Szombat este pedig átéltük az első igazi angolos kisvárosi buli-hangulatot! Bementünk kicsiny városkánk, South Cave „városközpontocskájába”, ott is a két pub egyikébe. A sok jó angol jellegzetesség közül az egyik kedvencem, hogy az utolsó kis faluvégi kocsmában is minimum 7-8 féle csapolt sört lehet kapni, tehát van választék bőven. Ráadásul legnagyobb részben kisebb helyi manufaktúrák söreit lehet mindenhol kapni, amiért még egyedibb lesz minden ilyen hely. Új kedvencem a „Chestnut” névre hallgató szinte teljesen fekete színű, isteni finom sör. Egy órát még viszonylagos nyugodalomban töltöttünk a pubban a többiekkel, amikor is felcsendült valahonnan az élő zene utánozhatatlan hangja. A hely hirtelenjében megtelt helyi fiatalokkal és öregekkel egyaránt, mi meg néztük, hogy mi is történik itt. Kiderült, hogy elkezdte koncertjét a méltán híres STICKY FINGERS zenekar!!! Négy, 50-60 év közötti rocker-családapa tolta a Guns ’n’ Roses számokat számos más muzsika mellett. A mottójuk valahogy így szólt: „We don’t look like Guns ’n’ Roses, we just SOUND like them”. Belekóstoltunk végre az igazi angolos pub-kultúra csodáiba, és tetszett :D

Vasárnap reggel ellátogattunk egy itt nagy népszerűségnek örvendő eseményre az ún. „Carboot”-ra, ami gyakorlatilag egy bolhapiac, de sokkal nagyobb szabású, mint amivel otthon találkozhat az ember. Sétáltunk egy órát, hogy a minden vasárnap megrendezett north cave-i Carboot-ra benézhessünk. Voltak elképzeléseim, hogy ez milyen lehet, de amit ott találtunk az minden várakozásunkat felülmúlta. Hihetetlen sok ember kínálta a legkülönbözőbb áruját, a legprofibbaktól (mosógép, hűtő, rotációs kapa, háztartási eszközök, playstation, TV, telefon) a leggagyibbakig (giccses díszek, wc-papír, ócska kerti szerszámok, rozsdás csavarok). Sok standnál lehetett finom sütiket, hentesárut vagy hamburgereket is kapni. Egyszerűen, amit egy ilyenen nem árulnak, az nem létezik. Livi 2 fontért vett egy kb 100 éves fényképezőgépet, 3 fontért pedig egy régi módi ,de profi fotós-állványt, amit szinte el sem hitt, hogy ennyiért meg lehet kapni. Én kibírtam, hogy ne vegyek semmit (végül is minden vasárnap lehet menni), de volt pár dolog, amit fájó szívvel hagytam ott. Még napokig álmatlanul fogok forgolódni, amiért nem vettem meg a 30 cm magas R2-D2 alakú telefont 5 fontért és 10 fontért alkalmi vétel lett volna egy igazi szamuráj kard pláne, hogy kettő darabot már 15-ért adtak :D

 Livi gondolatai:

Számomra a szombat este igazán nagy élmény volt. Ebben a kis városkában 2 kocsma van összesen ,ami szombat este meg is telt rendesen. Az elején a "jobbikba" akartunk betérni ,de teljesen tele volt ,így a szolidabba ültünk be végül ,ami nagyon messze van ,egészen pontosan maximum 5 méterre a másiktól :) oly annyira  közel ,hogy  nem csak a vendégek sétálgattak egyikből a másikba  korsókkal együtt ,de még a pultosok is ide-oda rohangáltak. Viszonylag kevesen voltak az elején ,de amint belekezdett a zenekar, teljesen megtelt a kocsma fiatalokkal... átjöttek a másik sörözőből :) 20-22 évesek lehettek a legfiatalabbak és ennél már csak idősebbek tértek be a The Bear-be... sőt ,kifejezetten sok idős ember indult el otthonról elegánsan  ,de kényelmesen kiöltözve partizni. Ősz hajú barátnők ültek össze trécselni és 50-60 közötti ős rocker apák gyűltek egybe a zene élvezetének hódolni. Magyar aggyal azt hinné az ember, hogy ha kis város, akkor biztos teljesen átlagos és nem túl elegáns az emberek megjelenése, de Itt ,Angliában még ez is az életvitelhez tartozik: mindenki laza ,de igényes és Elegáns. A zenekart, 50 -61 körüli családapák képezték ,és nem túl képzett hanggal ,de annál nagyobb  élvezettel nyomták a klasszikusokat. Kifejezetten érezhető volt, hogy Most aztán tényleg  az angol kultúra legmélyére pottyantunk. A fiatalok ugyanúgy lötyögtek a kis teremben ,mint a nagyszülők. Aztán a koncert lement és az emberek szétszéledtek.

A Carboot vegyes érzelmekkel indult, mert 1 órányi gyalog útra volt tőlünk, de az első körbepillantás után minden elfelejtettem és  teret adtam a kincsvadász hajlamomnak.( most épp a kocsmában a helyiek összegyűltek egy zenei kvíz kitöltésére. Hihetetlen hogy itt az átlagembereket ilyenre el lehet csalogatni vasárnap este). Volt, aki hasznos dolgot árult ,de többségében a generációk során felhalmozódott kacatokat próbálták az emberek eladni, azonban senkin nem látszott a sietség , az eladni akarás. Nekik ez egy vasárnapi program és nem csak az idénymunkások néznek el oda, hanem a lakosok is, családostúl-mindenestűl. Az árusokon látszik ,hogy teljesen átlagos emberek, akiket nem nagyon érdekli ,hogy 2 vagy 3 fontért adják  el  fölöslegeiket. Bármeddig kutathat az ember és nem kerül abba kellemetlen helyzetbe ,amikor minden áron rá akarja az árus tukmálni az árucikket.