Munkásélet, vidéki élet…

2011. 03. 03.

Na, végre egy olyan bejegyzés is születik, amit a kemény munkától megfáradt, és a sok-sok tulipánnal teli tálca által elvágott ujjacskák gépelnek. Három vegyes érzelmekkel teli munkanapot tudhatunk magunk mögött, és meg kell, hogy mondjam: Bírjuk a strapát :)

A legnehezebb része a dolognak, hogy reggel 6-kor kezdődik a munka, így olyan 5 óra fele már ki kell kászálódnunk a szoba méretű ágyunkból (vagy az ágy méretű szobánkból). Aztán egy kis ébresztő 10 perc séta a sötétben és hidegben, és máris ott találjuk magunkat a „C” nevezetű üvegházban, ahol kiosztják az első feladatokat. Nem akarok nagyon részletesen mesélni a munkáról, úgyhogy megpróbálkozom a címszavak segítségével történő leírással: Koratavasz van, tehát leginkább hagymás növényeket (G), azaz jácintot, tulipánt vagy nárciszt, illetve néha muskátlit készítünk elő további nevelgetésre, vagy kész áruvá. Gyakorlatilag minden munkafolyamatban részt veszünk, tehát egy nap akár 4-5 különböző feladatot is adhatnak nekünk. Csináltunk már jácint köré mohatelepítést, futószalagon muskátli ültetést kaspókba, cserepeket készítettünk elő megtöltésre, satöbbi-satöbbi. A fiúk kábé a harmadát teszik ki a tekintélyes mennyiségű munkásseregnek. Minket időről időre elhív valamelyik főnök különböző területekre, hogy pakoljunk ládákat, emelgessünk tálcákat vagy tologassunk trolikat (troli=guruló többemeletes fémszekrény, amivel szállítjuk az üvegházakon belül a mindenféléket). Tehát nem annyira megerőltető, de azért hosszútávon kimerítő az itteni munka. A tapasztaltabb lakótársaink az ilyen munkát csak „gondolkodónak” hívják. Előfordul, hogy órákra ott felejtenek minket. Ilyenkor jókat lehet beszélgetni, gondolná az ember, de harmadik napra kiderült, hogy ez nem így van.  Mind ezek után két fontos dolgot érdemes erről a melóról megemlíteni:  gumikesztyű és  néma száj . Viszont ,ha mégis beszélhetnéked van ,jól gondold át , ki mellé állsz ,mert vagy semmi pénzért  nem hajlandó megszólalni , vagy  nem lehet  leállítani a folyamatos fecsegését. És ha még ez után is unatkoznál, megjelennek  a nemzetek közötti különbségek  és a furkálódások.

A szállásunkat kezdjük egyre otthonosabbnak érezni. A lakótársak továbbra is nagyon jó fejek. A mai munka után kellemes meglepetés ért minket: Mini-szobánkba felszereltek egy POLCOT, miután még hétfőn jeleztük, hogy jól jönne egy. Ha az ember megszokja, hogy ilyen luxusfelszereltség van a szobájában, mint egy polc, nem is nagyon tudja értékelni. Hát mi most térdre borultunk és egymás vállán zokogtunk örömünkben. Rögtön tele is pakoltuk. Már csak a cuccaink fele van a földön :)