Estado oro

2011.10.07

A történetünket Los Angelesnél hagytuk abba. Nem volt egyszerű a városból való kijutás. Reggel Gergő elment és felvette az új kocsinkat. Nem hibrid,nem új,nincs benne központi zár, kicsit áporodott cigiszagú és nyiszorog , de minden cuccunk belefér és elmegy ahova kell. Toyota Corolla. Legjobban azért a Sirius XM ( valószínűleg fizetős ) szolgáltatást sajnáljuk, ami rádiók, zeneműfajok és  beszélgetések  végtelen tárházával szórakoztatott minket. Nem mondom ,azért a klasszikus sávkeresés is jó móka, mikor egymást érik a rosszabbnál rosszabb helyi rádióadók. Nagy ritkán elkapunk egy rock adót ,amit aztán nagyjából  mindhalálig hallgatunk ( míg ki nem jutunk a hatótávolságból). A legzavaróbb talán az, hogy a rádióadók minimum fele mexikói népzenét játszik és hegyek között csak azok foghatóak (:

Míg Gergő átverekedte magát az autópályák városán ,addig én megpróbáltam kikeresni néhány  sztár címet. Nehezen ,de rábukkantam egy oldalra ,ahol nem csak  Chaplin korabeli sztárok vannak felsorolva és térképen is megmutatják a  címeket. El is kezdtem serények kiírkálni őket, de gyanússá vált ,hogy jó pár sztár ugyanarra a címre van bejelentve. PFFF… akkor nem megbízható az internetes keresés sem. Valószínűleg egyszerűbb lett volna megvenni a 6 dolláros celeb térképet. No nem baj, így is elindultunk Beverly Hills-be. Első dolgunk a Magnolia Bakery los angelesi  boltja volt. A Tomi által ajánlott banán puding egyszerűen annyira  finom, hogy ha akartunk volna sem tudtunk volna elsétálni e lehetőség mellett. Beburkoltunk ott egy nagyot ,majd elvittünk ebédre egy másikat. Akit érdekel, hogy milyen és meg akarja kóstolni ,annak nem kell annyira messzire utaznia ,mint nekünk, ugyanis Dubaiban is van egy! Khm …ha sejk lennék, abban fürdenék …. :D

A kis kitérő után megcéloztuk Los Angeles gazdag  negyedét. Ha hírességek házát nem is,de magát a környéket megszemlélhettük. Szembetűnően látszik a rétegek közti különbség. A hegyoldalban még  egy egyszerű házikó is nagyobb költségvetésű ,mint egy nagyobb családi ház mondjuk Venice beachen. A városnézés legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módját választottuk: autóval .. természetesen. Ha befizettünk volna egy szép összeget, akkor nyitott tetős , buszos idegenvezetős túrára is mehettünk volna. Szerintünk ez viszont már túl megy egy bizonyos határon, így egyébként sem, meg elvből sem választottuk ezt az opciót. Ez a környék egyébként egészen elképesztő. Széles utcák, pálmafák és banánfák mindenhol és anyagi kerettől függően minél spanyolosabb, és mediterrán-rómaiasabb villák. Persze nem mindenki koppintja az európai történelmet. Sokan egyszerűen a legutóbbi  építészeti divatot követik. A hegyen laknak, a hegy tövében élnek. Ez nem az a környék,ahol  minimál bérből élő mexikóiak nyüzsögnek. Furán hangzik, de tényleg így van. Itt ők maximum csak füvet nyírnak és elviszik a szemetet. Mindenki más magazin szépségű, tökéletesre szárított hajú, tökéletes öltönyös és mindenek felett vagyonokat érő autós. A dugóban araszolva kiveséztük a dolgot és megállapítottuk, hogy az ,aki a Beverly Hills-ben nő fel és ilyen családban nevelkedik, az  szinte egy álomvilágban él. Minden luxus és tökéletes körülötte és az életének minden pontja ehhez a gazdag környékhez kötődik,vagyis könnyen meglehet ,hogy van ,aki soha életében nem ismeri meg a középosztály és a szegények életét. Sőt lehet, h van ,aki nem is tud róla. És az a durva ,hogy az ő életében nincs is szüksége rá. Ebben a minitársadalomban mindent megkap és annyi pénze van ,hogy  egy egész életet leélhet ebben a valótlan aranyozott mesevilágban. Az itt élő sztároknak valószínűleg az összes problémája annyi ,hogy ha elmegy shoppingolni, akkor sokszor arcon fotózzák. Ha folyamatosan kapja a filmes munkákat, nem foglalkozik egyáltalán a média visszhanggal és olyan párja van,aki nem csalja meg, akkor lényegében  trópusi szigeteken, sötétített ablakok mögött és luxus villákban úgy éldegélhet ,h  nem ismeri meg a lemondás, nélkülözés, éhezés, küzdés és extrém esetben az igazi emberi értékek fogalmát. Ez itt Beverly Hills. Ez itt Hollywood.

 

Kicsit csúszásban voltunk ,amin nem nagyon segített a városban délután feléledő autótenger. Az alap útitervünk San Diego volt, nekem azonban most is volt valami néznivalóm. Mindig kíváncsi voltam a hippi kommunák legendájára, hogy léteznek-e még vagy ez az életmód kihalt az internet ,a hitelkártya és a karrierista életmód megszületésével. Az Út a vadonba című filmben láttam a Megváltás Hegyét és elhatároztam, hogy látni akarom.

 

 Nem nagyon néztünk utána hol van és mitől milyen távol, így Gergőt kisebb sokként érte a könnyed, több mint 200 mérföldes kitérő.  Elvileg gyors dolog az autópálya,de Los Angeles esetében ez a dolog csúcsidőben módosul. A belvárosban autópályára való kerüléstől számítva majdnem 3 óránkba telt, mire kikerültünk a city bűvköréből és elkezdhettünk tisztességes sebességgel haladni a kopár sivatag felé.Ezek a tájak egy idő után egyhangúvá válnak ,de még az arany állam legunalmasabb pontjai is tartogathatnak meglepetéseket. A Joshua Tree Nemzeti parkot például én inkább Szélerőmű nemzeti erdőnek nevezném. 

Tudom, h Európa fejlett országaiban is rengeteg van belőle, de ennyit egy helyen … álmomban sem gondoltam volna. Esküszöm, szinte olyan figyelemfelkeltő látvány, mint egy  szebb természeti képződmény. Itt-ott  kapunk egy kis ízelítőt Kalifornia mezőgazdasági  sokszínűségéből is,mint az óriási, árasztásos módszerrel kezelt datolya ültetvény ,vagy a gyapot, narancs és avokádó farm ,ami mellett ma elmentünk.  

A Megváltás hegye a Salton Sea ( 30%-kal magasabb a sótartalma ,mint az óceánnak) mellett  helyezkedik el a  nagyjából élettelen sivatagban.  A  tó közelségét  a levegőben is érezni lehetett. Sajnos nem a  sós tenger illatból tudtuk, hogy hol vagyunk. A helyzet az ,hogy valószínűleg a párolgással olyan nagy lett a tó sótartalma, hogy az összes  hal kidöglött belőle, mert hogy átható szárított hal szag lengte körbe a Salton Sea partjait. Megálltunk naplementét nézni és azzal a jelenséggel találtuk szembe magunkat, hogy az apadási zóna tele volt só réteggel körbevont száraz tetemekkel.

Megállás nélkül haladtunk dél-kelet felé ,de még így sem sikerült elérni Niland városát. Közel voltunk hozzá , de Gergőnek pihenésre volt szüksége az egész napos  sofőrködés után. Bombai beachnél betértünk egy étterembe és megkérdeztük tud-e vmi motelt a környéken.  

 az étterem üzenetekkel teleírkált 1 dollárosokkal volt  kitapétázva.

Falon, pulton, plafonon, ventillátoron.

Nem, mondta, de a nővérének motelszobaként  funkcionáló karavánjai vannak és már fel is hívta a tulajt. Hú ,na ebből mi lesz! Karaván? Az nekünk meg se kottyan, 3 hónapig abban laktunk,de ha túl sokat kér, nemet mondunk. Mennyit kérhetnek egy ilyen környéken? Fogalmunk sem volt. Ez annyira világ végi ,vidékes madárlátta terület volt, h nem tudtunk megsaccolni az árakat. Legfőképpen talán azért ,mert  tapasztalataink szerint, nincs teljes logikus magyarázat az egyes motelek árajánlataira. Van, ami belvárosban túl olcsó , van ami nagyon olcsó és meglepően szép, van ami jelentéktelen helyen van és ahhoz képest drága  és van ami rossz helyen van, ócska és mégis sokat kérnek érte. A skála abszolute vegyes. Szóval megjött a tulaj és mondta, hogy  egy éjszaka 30 dolcsi. Jó lesz! És ekkor jött a meglepetés ,hogy ez nem is karaván ,hanem egy  faház ,aminek az emeletén van a lakás és a földszinti része pedig autónak/motorcsónaknak kialakított garázs. 

. Hoppá. Végül is értem a koncepciót, elvégre tóparton vagyunk. De maga  a lakás még ennél is jobb:  fa lambéria, tágas nappali , felszerelt konyha, és áldásos légkondi mindenhol. 

 

 Bombai Beach -jó mi?

 

Aranyosak voltak, megjegyezték ,hogy  kábel-tv nincs ,de van pár videókazi ,bát tudják, hogy ez nekünk unalmas lesz (:  5 filmből 3 tök jó volt (: . Én  viszont gyorsabb voltam és azonnal lecsaptam a Holló kazettájára. Tessék, mi vagyunk a bizonyítékai ,hogy a régi, elavult dolgok is tudnak még élvezetesek lenni. Mikor volt már az, amikor utoljára leültem videókazit előre-hátra tekergetni? Fene sem emlékszik már (:

A másnapi ébredésünk csodás élmény volt ,főleg az a pillanat,amikor agyunkba hatolt az éles felismerés, hogy az autóban felejtettük az érintetlen,nagy  bödönnyi banán pudingot .A Salvation Mountain félórányira volt tőlünk. Már a szomszédjában álló kis városkában , Nilandben is érzékelhető volt a hely különlegessége.

Az ABC egyben a posta és barkácsbolt is ,az utcák majdhogynem földutak és hajléktalanhoz hasonló loncsos, de végtelenül barátságos eberek bukkannak fel néha. A megfelelő irányt a bolt tornácára felkalapált és virágokkal telerajzolt tábla mutatta. Szinte zavaró ilyen közegben Starbucks frappét szürcsölgetni. A kávé kultusz azonban megfertőzött ,így szó sem lehetett róla, h enélkül induljak el (mentségemre legyen mondva többnyire akkor iszom ezt a márkát ,ha nincs más).A szakirodalom azt mondja ,ha jó irányba halad az ember ,akkor nem tudja eltéveszteni. Kétségtelenül így van tekintve ,hogy a kopár sivatagban összetéveszthetetlenül virít egy színes tarkabarka domboldal tele virágokkal és a vörösen ordító felirattal, hogy „Jesus is Love” .

 

 

 Az egész „műemlék”  bibliai idézetekkel van teleirkálva , saras szénabálákból van felépítve és akril festékkel van lefestve. Szürreálisan hat az egész. A virágoknak külön kidomborodó göcsörtöket csinált… szemmel láthatóan nem egy véletlenül létrejött építmény. Ez egy élet munkája.  Kis dombot autóroncsok  veszik körbe és még ezeket is kipingálta.

A felhasznált festékes bödönök  ugyanott vannak, ahol annak idején hagyta. Vannak bunkeres részek is ,itt még szélvédőket is beépített ablak gyanánt.

A Megváltás hegye mögött pedig a híres Slab city bújik meg. Nem volt konkrét elképzelésünk, csak  egy-két bevillanó filmes kép.  Slab city pedig így néz ki: a bokros sivatagban  egy adott területen lakókocsik vannak szanaszét szórva és rozsdás dróttal  vagy bármilyen, szél által el nem fújható hulladék darabokkal vannak körbevéve. 

 Hogy áram van-e ,nem tudjuk biztosan ,de vizes kút úgy tűnik akad,mert egy pasi nem szégyelli takarításra használni. Közben mellettünk elrobog egy katonai kamion konvoj  harckocsikkal és katonákkal feltankolva. Ugyanis közel van a mexikói határ. Érdekes ellentét. Van, aki különböző kaktuszokat nevelget, van, akinek kutyája és vászon árnyékolója van ,de találtuk olyan lakókocsit is ,amire napelemet helyeztek. 

 Természetesen két szórakozó helyet is fenntartanak. A mini színpadon egy darab szék árválkodik. Szóval akkor nem csak a filmben mennek fel az önkéntesek gitározgatni esténként. 

 Nehéz elképzelni, hogy nekik minden napjuk ilyen ,de szemmel láthatóan Létezik ez a közösség … bár az egész inkább egy hajléktalan telepre hasonlít. Láttunk egy beton placcot például ,amin ruhák hevertek szanaszét .Egészen úgy festett ,mint egy szeméttelep.

A kocsmák is rozoga karavánokból voltak összedobva és az ülőhelyek jó része kutyák által szétrágott kanapék voltak. Biztos jó így nekik ,de vajon miből élnek? Mert az „ eladó vagy ingyen elvihető ruhák” standból valószínűleg nem sok jövedelmük van. A környékükön mindenesetre minden felületet telefirkáltak aranyos üzenetekkel. Majd elfelejtettem, saját templommal is rendelkeznek. Gyors látogatást tettünk és továbbálltunk a tikkasztó hőségben. Az irány pedig San Diego.Lakhelyünkként egy  mindenre nyitott, kissé hippi masszőr kiadó szobáját választottuk. Állathiány ezúttal sem volt, egy Carlos nevű, mexikói nyomortelepről mentett, játékos és szeretetre méltó kutty  kapta meg ezt a megtisztelő szerepet. 

  Az én elképzelésem a városról látatlanban az volt ,hogy szinte csak mexikóiak laknak itt és  ránézésre inkább tűnik határon túli településnek, mint kaliforniainak.  Aztán Gergő említette ,hogy ez az ország legélhetőbb városa és ha választania kéne ,akkor itt telepedne le. És tényleg .

Tiszta, rendezett házak és utcák, kisimult ráncokkal futkorászó fiatalok, kutyát sétáltató helyiek ,  tökéletesre vágott fű, pálmafák mindenhol és a vendéglátónknál  nyitott ablakok egész álló nap.Kicsit bizarr, ugyanis a háznak nincs emelete és minden ablak az utcára néz. Lényegében bárki ,aki akar, seperc alatt bejut és még a házőrző is kézen nyalja érte. 

 

A látogatásunk alatt mondhatni csak a legfontosabbat és legérdemesebbet néztük meg: a világ legjobb állatkertjét és a Balboa parkot ( és még csináltam 1-2 esti , öbölparti képet ,de ez mellékes).

 

 Csalafinta dolog az állatkert ,mert a turisták csúcsidőpontja és az állatok  napirendje nem teljesen összeegyeztethető.  Ők kora reggel és este aktívak, az emberek meg délelőtt és délután. Íjj. De így is eleget láttunk. Lusta jegesmedvét, alvó koala hadat, buggyan feketemedvét, hőségtől döglődő pandát , és buliból bulimiásat játszó bonobókat, szupergyors galapagoszi teknőst ..stb sbt. 

Bonobó róka előtt

 állítólag 3 éve is pont ugyan itt hűsölt ,csak bébi nélkül :)

 nyüssz-nyüssz ,az abszolút favorit 1

 lusta válogatós, az abszolút favorit 2

A Balboa parkról meg röviden annyit ,hogy elképesztő spanyolos hangulata van a pálmafákkal és a frappánsan megfaragott épületekkel. 

 Este megnéztük a gázlámpás negyedet. San Diego azon utcája ami dugig van tömve éttermekkel, kocsmákkal ,szórakozóhelyekkel és boltokkal. Szimplának indult az este egészen addig ,amíg fel nem bukkant a Halloween előfutára. Zöldes barnás posztó ruha, az arca nem látszik a fekete „függönyös” csuklyától, vastag láncok lógnak róla, törött lábú zombiként húzza a lábát és egy méretes balta van a kezében. Csak egy másodpercre pillantottam balra ,de a zebra túloldalán kapásból kiszúrt minket az arc és elindult utánunk. Egészen a gázlámpás negyedig csoszogott a nyomunkban ,ahol nagy nehezen ,de sikerült megszabadulnunk tőle. Nem kellemes és abszolút horror filmes érzés ,amikor megállunk egy másodpercre és mikor hátranézünk azt látjuk ,hogy már megint itt van! Az esténk kellemes telt és már közel jártunk az ír kocsmához, mikor az utcasarkon a tömegben egyszer csak mellénk csapódott megint a gyilkos zombi. Próbáltam úgy menni ,hogy ne kerüljön mögénk( igen ,túl sok horrort nézek :D ),de elkerülhetetlen volt.  Ő azonban nem kívánt lekaszabolni minket ,így mi túl tehettük magunkat az izgalmas illúzión, hogy ő tényleg csak poénból mászkál az utcán így és esze ágában sincs a tarkómba állítani a pengéjét. Az ír sör szuper volt, megkóstolhattam a legfüstösebb ír whiskey-t is  és találtunk még egy jó fej ember ,akinek egyik haverja természetesen magyar (: .

Utunk következő fázisa a nyaralást kiheverő nyaralás ,de ez már egy másik történet.

 San Clemente