Az Arany Állam

 

2011.10.04.

Hol is hagytuk abba? Ja igen…2 hétnyi kirándulgatás, túrázgatás és barangolgatás után megérkeztünk hát Las Vegasba, a non-stop csillogás városába. Hát bizony jól gondoljátok: Ennél élesebb váltást talán nem is tehettünk volna utazásunk jellegére vonatkozóan. Így hát a sátrazás helyett egy közepesen elegáns (ár/érték arányban korrekt) szállodában szálltunk meg két éjszakára a város központjától 20 perc sétányira. Természetesen ebben a szállodában is volt kaszinó, hiszen Nevada állam pont a legális szerencsejátékokról híres. Olyannyira veszik komolyan eme hírnevük öregbítését, hogy még a benzinkutakban is található néhány nyerőgép! Elképzelem, hogy valaki elmegy megtankolni a kocsiját, és amikor hazaér, azt mondja a feleségének, hogy „Bocsesz, eljátszottam a benzinpénzt, még jó hogy van biciklink”. Szóval Las Vegasban és környéken igazából semmin nem lehet meglepődni.

Kora délutáni megérkezésünk után némi pihenéssel kezdtük a programot (jó volt kicsit a polifom matrac leginkább csak elméletben létező komfortja után egy igazi ágyon szusszanni egyet), majd este elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat a sűrűjébe. Én személy szerint már másodjára látogattam Vegasba, de ennek ellenére is letaglózott a látvány (Livit úgyszintén, aki heveny fotózással reagált az idegrendszerét ért csillogó támadásra, amit a luxusszállodák, kaszinók és megannyi érdekes utcai előadó indított ellene). Belátogattunk a legnagyobb kaszinókba, és mindenhol megkerestük az úgynevezett „egycentes” gépeket, ahova ha bedobsz egy dollárt, majdnem 20 percig eljátszhatsz vele, ugyanis egy tét egy centet jelent mindössze. Legnagyobb nyereményünk az volt, amikor Livi egy dollárt tett az egyik gépbe, majd kis idő múlva 8 dollár vettünk ki belőle. Huhhúú! A második nap beneveztem egy pókerbajnokságra is, ahol leginkább értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb, de pénzzel nem. Mentségemre legyen mondva: Már nagyon rég pókereztem, és volt ott egy pár eléggé profi játékos is. Vegas pedig nem Vegas egy igazi lélegzetelállító show műsor nélkül, így jegyet váltottunk egy előadásra, melynek címe: Peepshow! Bizony ám…és ami a legviccesebb: Livi ötlete volt, hogy erre menjünk, és hát ki vagyok én, hogy ellenkezzek. A szebbnél szebb táncos lányok mellett a show rengeteg látványos díszlettel, fantasztikus koreográfiával, élő énekkel és korrekt történettel volt ellátva. A részletekről majd otthon mesélek külön kérésre..hehe. Összességében az a véleményem Las Vegasról, hogy ha az ember rászánja magát, hogy egy kisebb vagyont elkölt ott rövid idő alatt, akkor kapja meg az igazi, filmekben látott Vegas-i élményt és csillogást. A maga nemében a város fantasztikus, de igazából egy cukormázzal bevont szögesdróthoz hasonlítható. Mi leettük a cukormázat a tetejéről, és továbbindultunk, mielőtt a szögesdróthoz értünk volna.

A következő napi tervünk az volt, hogy megnézzük a híres Grand Canyon-t, majd elindulunk Los Angeles irányába. Útnak indultunk hát Vegasból, és még tettünk egy rövid sétát a világ egyik építészeti remekművénél, a Hoover-gátnál. 

Ennek az elképesztő méretű gátnak a megépíttetése húzta ki állítólag az annak idején nagy munkanélküliségtől szenvedő Egyesült Államokat a csávából, és azóta is ez a vízerőmű látja el energiával az energiára igencsak szomjazó Las Vegast. Már nagyon vártuk, hogy megcsodálhassuk a Grand Canyon-t, ám néhány mérfölddel előtte valami az utunkat állta: A kanyon majdhogynem egész déli része egy indiánrezervátum területén helyezkedik el. Ezekről a rezervátumokról azt kell tudni, hogy bár az Egyesült Államokhoz tartoznak, igen komoly autonómiával rendelkeznek, így saját törvényeik is lehetnek. Így történhetett, hogy az itteni indiánok szépen körbekerítették az egész Grand Canyon-t, és kijelentették, hogy ezt csak azok láthatják, akik fizetnek érte. Ez még rendben is van így, hiszen a Nemzeti Parkok is hasonlóképpen működnek. Ámde kedves indián barátaink kijelentették, hogy csak úgy láthatod a kanyont, ha egy komplett kulturális túracsomagot befizetsz nekik, amiért cserébe kivisznek busszal, indiántáncot nézhetsz, tradicionális ékszereket vásárolhatsz, előadást hallgathatsz, és még lasszót dobni is megtanítanak (hogy az utóbbi mitől indián, azt ne kérdezzétek). A legolcsóbb ilyen túra 50 dolcsi. Ez így még rendben is lenne, de a következő jelenet egy kicsit kiakasztott: Odamentem a pulthoz, és közöltem, hogy nem kívánok részt venni ezekben a programokban, engem csak a Grand Canyon érdekelne. Megkérdezem, hogy van-e erre lehetőség. A kedves indián hölgy közölte, hogy ilyet nem lehet. Én a biztonság kedvéért újra megkérdeztem, hogy „ Tehát ha csak simán egy pillantást akarok vetni erre a pompás természeti képződményre, anélkül, hogy lasszót dobni tanuljak, akkor is ki kell fizetem egy fél napos program árát?” A válasz: „Igen”. Én tényleg megértem, hogy szegényekkel rosszul bántak a gonosz fehérek, és kiirtották az őslakosok nagy részét, ezért most így állnak bosszút, de hát mi csak magyarok vagyunk, akik látni akarták a Grand Canyont, mi mit vétettünk? Bosszankodva fordultunk hát vissza, és elkeseredetten bolyongtunk kicsit a sivatagban azzal a gondolattal, hogy semmit nem fogunk látni. Ám végül ránk mosolygott a szerencse. Egy kis étteremben, ahova eredetileg egy térképért mentünk be útmutatást kaptunk, hogy hogyan cselezhetjük ki az indiánokat. Volt egy vékony sáv, amely nem tartozott a rezervátumhoz, ahol be tudtunk kocsikázni a kanyonhoz, és végül is meg tudtuk csodálni ezt az elképesztő természeti képződményt. Boldogan vettük hát Los Angeles felé az irányt.

Los Angelesben unokatestvéremnél, Laura-nál szálltunk meg, aki a belvároshoz közel lakik forgatókönyvíró barátjával, Corey-val. Két macskájukban (Molly és Magnus) Livi nagy örömét lelte egész ott tartózkodásunk alatt.

 Magnus, a kancsal

 Magnus,az oroszlán fazonra nyírt. 

Vicces és szőr hullajtás szempontjából nagyon praktikus (Lauraval)

 Molly, a bujkálós szuperfélénk cicc

Megérkezésünk napján csak rövidebb időnk volt várost nézni, így a közelben lévő Kínai Negyedre esett választásunk. Itt az Egyesült Államokban minden nagyobb városban található ilyen negyed, köszönhetően a rengeteg kínai bevándorlónak. A Los Angelesi Kínai Negyed igen nagy területen helyezkedik el és az arra járó ember egy időre el is felejti, hogy Észak-Amerikában jár. Ehhez a tengernyi kínai és kínai boltok és éttermeken kívül az is hozzájárul, hogy ha bemész egy kajáldába, nagy eséllyel semmit nem érsz az angoltudásoddal. Mi is csak találomra válogattuk össze az ebédünket, így eshetett neg, hogy a mézes ostyának nézett étel, amit Livi rendelt, valójában valami édes izével leöntött szalonna volt. Még szerencse, hogy én tutira mentem a csirkémmel. Kárpótlásként Livi talált magának egy jó kis szandált meg egy fülbevalót. Hogy ki járt jobban, azt  nem tudom.

Másnap ellátogattunk a város egyik legnagyobb attrakciójának számító Universal Studios parkba, ami lényegében a filmstúdió által felépített szórakoztató park.  A méltán híres Stúdió Túrával kezdtük a programot, ami gyakorlatilag abból áll, hogy egy kisvonat-szerű kocsiban körbeviszik a látogatókat a stúdiók között, ahol nemcsak néhány legendás forgatási helyszínt, díszletet lehet megnézni (lányoknak: végigmentünk a Született Feleségek híres utcáján is), de ki van állítva sok híres filmes autó (örök kedvenc a Vissza a Jövőbe filmek DeLorean-ja), és mindenféle kellék (például egy igazi Boeing 747-es repülő roncsa, amit számos filmben felhasználtak). Ezen kívül részünk volt egy szimulált cápatámadásban, egy szimulált King Kong támadásban, egy szimulált sorozatgyilkosos támadásban, egy szimulált dinoszaurusz-támadásban egy szimulált metrókisiklásban és egy szimulált árvízben (kihagytam volna valamit?). Ezután kipróbáltunk egy pár rendhagyó hullámvasutat (valójában nem ment sehova a hullámvasút, csak körbe kivetítették a környezetet és rángatták össze-vissza) és megnézhettünk egy igazi statisztákkal/szinészekkel előadott akció dús kalandot egy egészen elképesztő Vízivilág-díszlettel körülvéve. 

 New York utcája

 a DeLorean

 autós trükkök

 Lilaakác köz

 Az mozdulatlan hullámvasút

 ők is készülnek a Halloweenre

 vizes robbanós műsor

 Kevin Sorbo "Herkules" ruhája

A park után a híres Walk of Fame-en volt a sor, ahol a vala élt, és élő legnagyobb hollywood-i sztárok csillagai láthatóak. Megnéztük a sztárok kéz- és lábnyomait betonba öntve (még Donald Kacsa lábnyoma is odakerült valahogy), és végre létrejöhetett a nagy találkozás: Dart Vader-es cipőm az igazi Dart  Vader lábnyomába léphetett!

 

Star Wars

 Hugh Jackman

 Harry Potter-ék

 Terminátor

 walk of fame

 walk of fame

 walk of fame

 walk of fame

Éppen elkezdtünk volna gondolkodni az esti programon, amikor kaptam Laurától egy üzenetet, hogy egyik barátjuknak szüksége lenne pár extra emberre egy kis filmforgatáshoz (a srác színházi rendező, és egy új darabjához forgatott filmes előzetest), és hogy nem lenne-e kedvünk velük tartani. Mi természetesen igent mondunk, és este már egy kis baráti társaságban találtuk magunkat. Kiderült, hogy egy pár másodperces vacsorajelenetről volt szó, ahol is a főszereplő barátai koccintanak egyet. Mi persze minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy ezt a bonyolult eseményt minél tökéletesebben eljátszuk. Így vagy 8-9 csapó után kész is lett a remekmű (azóta is várjuk a kész kisfilmet, hogy megcsodálhassuk magunkat benne). És elmondhatjuk magunkról, hogy benne vagyunk egy hollywood-i produkcióban! Juhééé!! Este Lauráék elvittek minket egy helyi magyar (!!!) étterembe, ahol kicsit csökkenthettük a honétvágyunkat (új, saját szó) egy kis rántott gombával és töltött káposztával.

A következő napunkat gyakorlatilag az óceánparton töltöttük, ahol megnéztük a híres Venice Beach-t, ahol egymást érik a különösebbnél különösebb emberek, akik megpróbálnak így vagy úgy egy ki pénzt kicsalni az arra járókból. Van aki saját készítésű tárgyakat, festményeket árul, de van aki csak egyszerűen egy táblával mászkál, amire az van írva, hogy „Egy dollárért fenékbe rúghatsz”.

 a szoknyás görkoris gitáros rastafari

 

a hülyeség határtalan

 szétcsúszott hippi metálosok

Egész városnézésünket autó híján a helyi tömegközlekedéssel oldottuk meg (véleményem szerint a legjobb módja, hogy megismerj egy várost, ha autó helyett metrózol és buszozol), és így hamar ráébredtünk, hogy Los Angeles, az Angyalok Városa ördögien nagy város.

 

Los Angeles, az autóra tervezett város,amit autópályák szelnek apró darabokra

Aprónak hitt kis buszozások simán tartanak egy órákig. Így lett már este, mire hazaértünk a partról, de végül még meg lettünk hívva egy rendkívül hangulatos belvárosi sörözőbe, ahol az itallapon majdnem 80 különböző csapolt sörrel találtam szembe magam. Elgondolkodtató volt körbenézni ennek a felkapott helynek a vendégein. Mondanom sem kell, hogy hihetetlen társadalmi különbségek vannak jelen a városban. Nem nagyon láttunk nem fehér embert a város bizonyos részein, és ez fordítva is igaz volt a külvárosi részekre. Erről a témáról mondjuk több oldalt lehetne írni, amire most éppen nincs időm.

 Utolsó napunkat a 6 Flags nevezetű vidámparkban töltöttük ,ami legfőképpen arról nevezetes ,hogy lényegében szinte csak hullámvasutak vannak benne.Ebből következik,hogy ez nem egy átlagos élmény. Itt még a leggyengébb, legkönnyebb is 10x magasabb, félelmetesebb és izgalmasabb, mint az otthon rendelkezésre álló gépek akármelyike.Van, amelyik 2 perc alatt 7 hurkon fordul át, van amivel hátra fele-fejjel lefele lángcsóvák fölött repesztünk ,van ami egyszerűen hányatós és van ,ami a repülés érzetét kelti az emberben. Én már voltam itt egyszer ,de másodjára is felejthetetlen élmény volt. Ez alkalommal fele annyian voltak ott, így 5-10 perces sorban állással megúsztuk az 1-2 perces meneteket. Livinek  2 szempontból is izgalmasabb volt ez a nap. Ő most próbálta ki először a vidámparkot és nagyon régóta nem ült ilyen hullámvasutakon és a magasságtól való halálfélelme szinte megtízszerezte az izgalmakat. Nagy okos döntés volt tőlünk ,hogy egész nap nem ettünk abszolúte semmit és inni is csak mértékkel ittunk.Ezek az ördögi masinák képesek az érzékenyebb gyomrokból mindent kiűzni a nap végére.Így viszont épségben ,egyben és egészségesen térhettünk haza.

 Tatsu-a repülős

Superman - a sárga nyíllal jelzett magasságig, mint a puska( 100 mph 7 másodperc alatt), 

kilövi az embereket  hátrafelé,

majd arccal előre szabadesés 41 emelet magasból.

igen, ordítottam, mint malac a vágóhídon( Livi :D)

 Livi: jobb oldali sor legfelső

 Superman : innen indultunk

Livi ,miután "legyőzte" Superman-t

 Green Lantern: a hányatós

Batman akcióban

Californiai utunk folytatásával legközelebb Livi jelentkezik!