Ezekért a képekért is Utah-lni fogtok minket

 
 

2011.09.25

Újabb államhatár. Egy fantasztikusan lepukkant motelben töltött éjszaka után nekivágtunk Utahnak. A táj hegyvidékből ideiglenesen átment kukoricásba ,majd egy szempillantás alatt szikla-sivatagban találtuk magunkat. Én lelkileg és agyilag még mindig Colorado hegyei között bolyongtam ,így igen furcsa élmény volt megpillantani az első vörös sziklát. Az első 2 órám csak  gondolkodás mentes bámulással és áthangolódással telt. Moabban a visitor centerben hamar szembesültünk vele ,hogy lehet, hogy szeptember közepe van ,de itt még közelről sincs vége a turista szezonnak. Az összes nemzeti parkban lévő kemping hónapokra előre tele volt. A pultnál dolgozó úriember viszont munkáját jól végezvén azonnal beajánlott egy külvárosi kempinget. Megnéztük, beköltöztünk. Hát így alakult, hogy már megint a lehető legjobb szállást kaparintottuk meg: tusolási lehetőség , áram, internet, és reggel árnyékos sátorhely. Plusz  a velünk szemben álló lakóbusznak 2 macskája is volt.

 

Előre jelzem ,ezt a fonnyasztó hőséget azóta sem sikerült megszokni,ami egyébként Colorado óta egyre magasabbra szökik. Valószínűleg  ezen nem  sokat segített ,hogy 24 óra alatt közel 25 C°-ot emelkedett a hőmérséklet.  A 100 F-es álomhatárt már jó párszor sikerült átlépni és megtippelem ,hogy a nap közben a felforrósodó sziklák ezen csak rontanak. A sziklás nemzeti parkokról kiderült ,hogy más fajta túrákat tartogatnak. Míg Coloradoban egy nemzeti park  minden négyzet centimétere miatt érdemes és érdekes és az ember azért indul el túrázni,hogy magát a sétát élvezze és majdnem mindegy merre indul, addig a kanyonok világában adott látványos képződmények vannak és azokat megnézni indul el a látogató ,nem pedig a kopár sivatag szépsége miatt. 

Kocsiból ki, kocsiba be, ablakot fel, légkondit be, liter vizet le. De még így sem tudtunk ellenállni a sziklák közötti kalandozásnak. Kiderült ,h a nem professzionális és nem vízálló új túrabakancsom tökéletesen funkcionál és hogy Gergő társra talált bennem a sziklamászásban.

Szóval a hőség kiírtja az emberből a meditatív , egy ponton órákig pihengetős hangulatot ,de nekünk első alkalommal sikerült megtalálnunk tökéletes megoldást: naplementekor kell kimenni ! Elsétáltunk a Delicate Arch  megfigyelőpontjához és ott ragadtunk a szakadék széli naplementében úszó ritka csöndben. A város olyan távol van és olyan jelentéktelen fényerővel rendelkezik ,hogy az esti égen minden apró csillag láthatóvá válik és a minket körülvevő vadonban előmerészkednek az állatok is. Így esett meg ,hogy találkoztunk éjszaka egy stoppos Bambival és majdnem átsegítettünk a kamikaze nyulat a túlvilágra. Teljesen más világ ez. Más,mint  a nagy város, más ,mint a tehenes vidék, más, mint a fenyves hegység  és más, mint a tengerpart. Kietlen és szegényes az élővilága, mégis páratlan természeti alkotás. Különleges sziklaoszlopok, kőkapuk , szűk kanyonok, íves, merész formák. Kemény kőzetekről beszélünk, amiket a víz mégis úgy alakít ,ahogy akar.

A első nemzeti park, az Arches N P főként  elképesztő kőkapukat tartalmazott. De nem egyet… sokat. A park legvégében elhelyezkedő Devil’s Garden-ben kristálytisztán látszott miért lehet ez. A sziklát a víz hosszanti irányban  csíkokra koptatta, amik az évezredek során  kapukká amortizálódtak.

A Dead Horse Point és a Canyonlands N P ennél egyszerűbb felosztásban működik: Olyan ,mint a Grand Kanyon, csak nem olyan mély és óriási területen terpeszkedik szét. A bejárható rész a sziklák teteje volt,de engedéllyel és terepjáróval egy szinttel lejjebb is akciózhatott az ember. Mellékesen megjegyzem, kipipáltunk még egy filmes helyszínt, ugyanis a Dead Horse Pointból megfigyelhető ,még ha messziről is , az a szikla, amin Tom Cruise( vagy a dublőre) a Mission Impossible 2 elején mászik… Juppí!

Ha már kanyon, akkor folyó. Ha folyó ,akkor rafting. Igen , raftingoltunk. Legalábbis hivatalosan így hívják. A helyzet az ,hogy az igazán izgalmas keményebb rafting egy egész napot igénybe vesz,nekünk azonban nem volt ennyi időnk. Nevezzük  fél napos, folyón való csónakázásnak itt-ott szivatós gyorsulókkal. Az egész nagyon családias volt. Hat turista plusz a túravezető. Kedves párocskákat fogtunk ki és egy tökéletes idegenvezetőt,akit kineveztünk Horváth Andris amerikai hasonmásának,csak Mike-nak hívják, szőke,csintalan, infantilisen kacarászós és télen havat csinál :D

Kellemes délelőtti program volt, főleg miután Mike elmondta, hogy nyáron  a Colorado folyón szinte forgalmi dugó alakul ki, annyi turista megy raftingolni. Nekünk szerencsére csak pár kajakos és 2 fürge, ázsiaiakkal telerakott csónak jutott. Tényleg jó túravezetőt kaptunk! Nagyon lazán felvázolta a gyorsulók és az egész túra komolyságát, dőlt belőle a duma(szinte bármiről) és mindenről volt egy vicces sztorija. Az alapvető geológiai információkon kívül mesélt Utah politikai álláspontjáról, a mormon vallásról, extrém rafting túrákról és a víz „viselkedéséről”.

A Moabban töltött 3 éjszaka után délnek vettük az irányt és átruccantunk A Zion Nemzeti Parkba.

 

Ez megint egy más fajta park volt. Annyira, hogy az eddig meglátogatott parkok összemixelt masszájával volt egyenlő. Halott kopár sziklák, látványos formák, kanyon szerű kialakítás, erdős, állatokkal teli és hosszú izgalmas túrákkal teletűzdelt. Azt hittem, hogy ezen is olyan hamar átesünk,  mint a többi vörös szikláson ,de meglepetésemre erre a nemzeti parkra tényleg kell pár nap ha az ember körbe akarja járni. Belépő tekintetében ez volt a legdrágább ,de ez azt hiszem  azonnal megtérült. A teljesíthető túrákat nehézség, hossz és emelkedés szerint csoportokra szedték és felvázolták a  lényegét .A park újságjában részletes leírás is olvasható minden útvonalról. A legdurvábbaknál leírják mire számíthatunk, mit vigyünk magunkkal, kiknek nem ajánlott és mi az ami nélkül ne induljunk el. A park területére nem lehet semmilyen magán járművel bemenni, bicajozni is csak a kijelölt útvonalakon. 

 

Cserébe  viszont egy 10 percenként közlekedő, idegenvezetéssel ellátott ingyenes  buszjárat áll rendelkezésünkre ,valamint bárhol felbukkanhat egy rakat legelésző őz, vadpulyka vagy  kéregető mókus. Mindenhol megtalálható egy plakát, melyen egy összevarrt sebbel ellátott kéz látható és a szöveg  „ a mókus kevesebb, mint egy másodperc alatt belém harapott”. Hú ,gondoltam ez nem tréfa és beigazolódott az üzenet komolysága. Az eddigi parkokban többnyire csak hírből hallottunk az állatvilágról. Tilos az állatokat etetni és ez azért olyan fontos ,mert itt a vadak köztünk, velünk élnek. A sátrunk tövében legelésző őzek,a terepjáró motorháztetője alá költöző bazi nagy mókus, valamint a kietlen hegycsúcson a szendvicsembe mászó csíkos mókus elég bizonyíték volt. Mindezek ellenére nem félelmetes a szituáció, inkább érdekes és élvezetes. Csak ne hagyd a sátorban a kajád ,mert könnyen meglehet, hogy éjjel arra ébredsz ,hogy a párnád makog… bár mit meg nem adnék,ha láthatnék egy mosómedvét! Csak nem az ágyamban . 

 

A park neve egyébként nem véletlenül lett Zion. Ez tényleg egy menedék. A környező vidék totál kopár, ezzel ellentétben  itt a vörös kőfalak mögött egy oázis rejtőzik.

 

 

 

 

 

Elég korán sikerült megékeznünk, így már első nap tehettünk egy szép sétát. Sétát? Inkább túráztunk egy durvát. Nekifutottunk a Csepegő sziklának, de mivel azt 20 perc alatt lerendeztük rávettem Gergőt, hogy ugyan másszunk már föl „oda”… 

   

Felmásztunk a Rejtett kanyonba és ezzel kipipáltuk a nehéz túra lista egyik pontját. Több, mint 300 méter magasra másztunk és bizonyos szakaszoknál a szikla szélén láncba kapaszkodva araszoltunk. Láncos rész… jut eszembe. Rövidke utunk során röpke 4000 mérföldet száguldoztunk végig és eddig egyszer sem  került sor ellenőrzésre. Kivéve itt a mormon államban ,ahol egymás után kétszer is ,300 másodperces eltéréssel  két különböző rendőr is leállított minket az autópályán. Kedves barátunk, Dávid blogján  olvastuk az amerikai rendőrök hozzáállását ,hogy mennyire szigorúan  és komolyan végzik munkájukat és hogy bizonyos területeken a meggondolatlan mozdulatokra lőnek. Ha leállít, csak akkor nyúlhatsz az irataidért,ha mondja  stbstb szóval félelmetesek egy kicsit,de nagyon örülünk ,hogy lehetőségünk volt ezeket a hasznos infókat az eset előtt megtudni. Szóval köszi (:

Gergő bizonytalanul ,nagy nehezen megnyikkant „most akkor álljak meg?” én belenéztem visszapillantó tükörbe ,mire az agyamon hirtelen végigfutott a gyorshasmenés metaforájával egybefonódó idegesség és kézremegés formájában kiült a kezemre. Mint kiderült, Gergő is eléggé beparázott. Csak úgy megjegyzem, ebben az országban senki nem tartja be a sebességkorlátot. 35-nél 65-tel száguldoznak és lekáromkodnak az útról ,ha nem hajtasz elég gyorsan.  Szóval félreálltunk, és a rendőr közölte, hogy a 80-as táblánál 84-gyel mentünk, tudunk-e róla ?! Jó turistát játszottunk ,így elengedett minket büntetés nélkül,de ez a sorsnak nem volt elég izgi program ,tehát azonnal ránk küldött egy beépített titkos rendőrt, aki egy matt fekete Mustanggal vadászott a rendetlenkedőkre. Megállított ,hogy elmondja, hogy itt aza szokás ,hogy először indexelünk és csak utána váltunk sávot, nem közben. .. mellesleg ha már Zionba megyünk,próbáljuk már ki azokat a láncos túraútvonalakat :D OKÉ! mondtuk. Ekkor már röhögtünk, hogy ilyen nincs a világon! De kétszer is teljesítettük a kedves, vihorászós rendőr kívánságát (: A második túrát az utolsó napon, Las Vegas előtt ejtettük meg. A fél nap alatt teljesíthető  túrák közül ez a legnehezebb. Angyalok leszállóhelye  a neve, a park közepén áll és nagyjából 500 métert emelkedik az útvonal.. de célirányosan felfele. Az átlag ember már az egyharmadánál kiköpi a tüdejét, a gyengébbek visszafordulnak, az akaratosan végigszenvedik, a fittek meg mennek és kész. Talán a végén megjegyzik „ hát ez tök jó volt”.Az út 2/3-a betonjárdán menetelés, az utolsó 1/3 pedig 400-500 méter magasban való sziklamászás agresszívan fölfelé és a biztonságérzetet mindössze egy falba betonozott lánc jelenti, miközben jobbra balra  elképzelhetetlen mélység tátong.

cikk-cakk emelkedő

  

 

  

Fárasztó volt és kissé félelmetes. Aki azt hiszi ,hogy ez ember feletti teljesítmény, annak mondom ,hogy jó pár olyan idős van, aki ezt teljesíti. Minden tisztelet az övéké! DE. Náluk már csak egy ember típus van ,aki még több tiszteletet érdemel: Az egykor  betonozó építőmunkások!

Ezen kívül akad 12 órás túra, van olyan útvonal is ,ami átmegy a park másik felébe és többszörösen ott alvós és a különlegességet kedvelőknek van olyan is ,aminek az útvonala maga a szűk kanyonban folyó patak.

 

Ezt is megnéztük Gergővel. Nem terveztünk végigmenni rajta,de amikor láttuk, hogy a 10-15 fokos víz csak bokáig ér ,kézbevettük a cipőnket és nekivágtunk. Két kanyarig jutottunk. Ennyire hideg vízben mezítláb araszolni nem túl kellemes tevékenység. Borzasztóan fájt a lábunk, a víz pedig  jéghideg. Persze-persze puhányoknak nem való. Ezt gondolta a sok gyerekes szülő és nehéz pénztárcás buta  turista is,aki átment a harmadik szakaszon és szembetalálta magát azzal a résszel ,ahol a vállig érő vízben úszni kell. Megfelelő társasággal Gergő még bele is vágott volna ,de én elégszer kaptam hideg víz miatt felfázást ahhoz, hogy ne legyen annyira hülye, hogy belemenjek ebbe a misszióba. Minden vágyam egy sikátorkanyon megtekintése volt ,de ezt túl nagy árnak véltem. Elmorzsoltam egy könnycseppet és visszafordultunk. A túra publikus alsó fele 4 óra alatt teljesíthető, az engedéllyel látogatható felső felével együtt azonban 8 -12 órás nonstop vízben gázolás. A leírás kimondja, hogy tisztességes professzionális felszereléssel szabad csak nekifogni és mindenkinek számolnia kell a hipodermiával. Az útvonal során nincs WC vagyis mindenkinek zacskóban magával kell cipelnie a saját mocskát. Nah,így indultak neki 6-8 éves gyerekekkel együtt családok…

 

 

Ez volt az a park ,ahol lehetőségünk volt tisztességes kirándulásokat tenni. Jót tesz testnek-léleknek. A polifoamos sátrazásról ez már nem mondható el annyira. A sátrat tépő szél zaja, motoszkáló állatok zaja, borzasztóan kemény rideg talaj, a hajnali hideg,amitől nem lehet aludni , nincs tusoló , nincs konnektor,macerás az étkezés … Nagyon élvezetes volt ez a kempingezős két hét ,de kellőképpen lefáradtunk tőle ahhoz, hogy áldásként várjuk a Vegasban lefoglalt franciaágyat,a légkondis szobát, forró vízzel teli fürdőkádat, villás reggelit, kényelmet, csillogást és zsongást. Kontrasztos változás,de átmenet és probléma nélkül hozzásimultunk az új körülményekhez.

 Elegáns ing, smink , játékgépek. Las Vegas !!