Paramedvális aktivitás

 

2011.09.17

Már megint autóban írkálok ,miközben 3000 méteren kanyargunk és akármerre fordulok ,mindenhol hófehér hegycsúcsokat látok. Gergő megállapítása  szerint valószínűleg az Egyesült Államok legszebb útján haladunk most. Szerintem is !

A tervekről azt kell tudni ,hogy sosem úgy alakulnak, ahogy azt eltervezzük. Eredeti tervek szerint a Stanley Hotellel köttetett gyors kapcsolatunk a szálloda elhagyásával megszakadt volna. De az élet nem így működik. Az Estes Parkba való érkezésünkkor úgy döntöttünk ,hogy elég 5 óra után bejelentkeznünk a szállodába ,így inkább elmentünk egy kényelmes túrára. Aztán bejelentkezéskor kiderült, hogy  a befizetett szellemtúrára előzetesen  időpontot kell foglalni: tehát az aznapi utolsó túra 5-kor elindult és másnapra már minden hely betelt.  Szuper. másnap reggel elfogyasztottuk a gourmet kaját és elindultunk a nemzeti parkba. Eltöltöttünk egy csodálatos és csak kis mértékben esős  napot a természet lágy ölén ,majd végre kipróbálhattuk ,hogy szuperál az újonnan vett sátrunk. A másnapi túrás progink azonban bukott a reggel 10kor kezdődő  szellem túra miatt ,amit majdnem  lemondtunk. Mekkora hiba lett volna!

 

A túrán egy Wayne nevű ,színészi tehetséggel megáldott  emberke vezetett minket végig.

Elmesélte F.O. Stanley  és felesége, valamint a hotel történetét. Interaktív kiselőadásokkal megtudhattuk, hogy Stanley egy Jószívű gazdag volt ,aki  jótékonyan költötte millióit. Nem csak a feleségének a kívánságait teljesítette ,de egyben a hotel megépítésével  létrehozott egy vízerőművet is ,amivel bevezette az áramot Estes Parkba. Valamint ő volt az első ember ,aki  a század elején az autómobilt  tömegközlekedés szerűen emberek szállítására használta. Megtudtuk a Ragyogás c. könyv  kialakulását és azt is ,hogy a Ragyogás című minisorozatot  ebben a hotelben forgatták. Az t is elmesélte,hogy a Dumb és Dumber bizonyos jeleneteit is ebben az épületben forgatták és Wayne azt is eláulta boldogan ,hogy Jim Carrey annyira félt a 217-es ,egyik legjobban kísértett szobában, hogy 3 ott töltött óra után kijelentette ,hogy ő többet oda be nem megy és azóta sem merészkedett a Stanley Hotel közelébe. A kis kirándulásunk érdekesebb része ezután jött. Végiglátogattuk a szálloda azon pontjait ,amik kísértettek. F.O. Stanley a földszinti hallban szokott állomásozni ,a felesége pedig tőle egy ajtónyira ,a zeneteremben.

 

A hall és a zeneterem ajtaja

Az ország egyik legjobban kísértett házának tartják ezt az épületet ,amit az őszinte és nyílt idegenvezető meséi után nem vonok kétségbe.Pl egyik éjjel  egy kislány bemerészkedett az állandóan lezárt zeneterembe és az éjszaka közepén elkezdett Flora Stanley zongoráján játszani, mire bejött a recepciós és megkérte fáradjon ki, itt nem tartózkodhat és  hogy ezen a zongorán nem játszhat. Erre a leányzó megjegyezte, hogy rendben van és nem baj, ez a zongora úgy is rosszul van hangolva. Erre a csaj ujjaira rávágódott a billentyűfedél! A teremből kifele menet már nem bírtam tovább és kikaptam Gergő kezéből az amúgy egyszerű fizikai elveken működő mérőműszert ( amit mellesleg ingyen megkaptunk). Az előző este érzékelt  sárga lámpás furcsa jel ezúttal elérte a  Gergő által vágyott narancsságra jelzést és még a hallban is stabilan tartotta magát ,majd egy állandó közepes c.sárga fényen az első emeletig követett minket a furcsa elektromágneses mező.

Azt hittem itt a nagy kaland  és megkaptam életem  első  paranormális tapasztalatát. Erre az első emeleten a 217-es szoba felé kanyarodva a  0 közeli zöld fényről a kis masinánk 5x-6x is felívelt a maximális vörös jelzésig és egyszer sem sikerült ugyanott elkapni a jelet. Megjegyeztem Wayne-nek ,aki közölte, hogy a 217-esben kísértő szobalány mindenfele el-el szokott menni kísérteni , pontosabban  mondva ő még most is törődik a hotel vendégeivel. Ezek után felmentünk a legkísértettebb emeletre ,a  negyedikre (itt aludtunk mi a 407-es szobában) és meglátogattuk Lord Dunraven nevű szellemet a 401-es szobában ,ahol az idegenvezető az érdeklődésemet kiszagolva másik 3 hölggyel ,de egyenként , beküldött a  gardróbba azzal a tanáccsal, hogy csak legyenek nyíltak az érzékeink. Eközben a többi vendégnek nagy kedvvel elkezdte  részletezni ,hogy kivel mi történt odabent. Köszi ! :D  Engem szerencsére nem simogatott meg a tábornok ,de cserébe elkaptam egy érdekes képet a szobában:  fehér fektetett D betű ,ami végül is a tábornok nevének kezdőbetűje … hmmm . 

Ezen a szinten van még az a pont is a folyosón ,ahol egyszer  Wayne élete legparanormálisabb jelenetét nézhette végig : a kanapéra leült egy nő ,akinek egy  egészséges vastagságú hajtincse( 20-30 centi hosszú) a fején egyszer csak  felemelkedett és szép megfontolt lassúsággal elindult az óra járásával megegyező irányba, megállt, majd elindult visszafele.Hát igen, az itt dolgozók biztosak benne, hogy Itt emberi és nem emberi eredetű entitások laknak.A 217-es szobába egyébként nem mehettünk be, mert 6 hónapra előre le van foglalva nem kevesebb, mint éjszakánkénti 600 dolláros árért. A 401-es szoba CSAK 500 Dolcsi … Ezeken kívül továbbá a melléképületbe átvezető  katakombában rendszeresen határozott „ hello.. hello”-t hallanak a dolgozók, a melléképület előadótermében egy hajléktalan nő szelleme lakik, és az első elemeten pedig egy ,az embereket álmában folytogató lény. A hellókat nem hallottuk, a másik épületbe meg nem mentünk be… szerencsére :D

 A vortexként működő lépcső

Éjszaka viszonylag jól aludtam Denverben ahhoz képest ,hogy a  szállásra érve első dolgunk a Ghost hunters című dokumentum sorozat megtekintése volt. Mindenáron tudni akartuk ,hogy mi történik ,amikor valaki fel akarja venni a kapcsolatot a szellemekkel ( youtube-on 5 részletben !!) .

Erre mondhatnátok ,hogy akkor az ezután következő kempingezések biztos jól jöttek az idegeinknek. Gergőnek talán így is volt, de nekem a nyílt vadonban való kempingezés egy teljesen új szituációt képezett… 

” Oroszlánok,tigrisek, medvék! Jaj nekünk!”

   Hopp ,itt egy Gergő

Ebben az országban még a kempingekre is nagy figyelmet fordítanak: a természetbe teljesen belesimuló kempingek , szép,tiszta ,energiatakarékos WC-k, a hely „vadonságától” függően angol vagy pottyantós , árammal ellátott ,vagy áramtalan- vaksötét. És Mindig Van papír! A sátorhelyek meg vannak számozva, mindegyikhez külön jár egy medvebiztos fémszekrény a kajának, grillezőráccsal ellátott tűzhely, masszív kempingező asztal és az egész terület nagy szikladarabokkal el van kerítve,így még a privát szférája is megmarad az embernek. Ezen kívül fantasztikus a kilátás. Nem rossz! A kemping olyannyira kemping és olyannyira természetes, hogy kerítés még véletlenül sincs és mindenhova ki van rakva a figyelmeztető tábla : medvéket, pumákat etetni tilos! ételt kint hagyni tilos! minden erős illattal rendelkező dolgot, beleértve a szúnyogirtót is , el kell zárni a medvebiztos szekrénybe, vagy az autóba. Ha az autóban tárolja ezeket, akkor rakja a csomagtartóba, különben a medve betöri az ablakot. Ezen kívül ha a puma megtámad, az egyetlen tanács: harcolj…áll vele szembe, de nem nézz a szemébe, ne pánikolj, a kabátot a fejed fölé emelve  próbálj nagynak tűnni, ha támadni akar tedd a táskád a tarkódhoz ,mert a nyakadnál fog megharapni, ezen kívül ha tudsz, lassan hátrálj. A medve ritkán támad ,de akkor nem fuss ,mert gyorsabb nálad, ne mássz fára, mert jobban mászik fára, mint te és nem érdemes harcolni vele,mert úgy is erősebb nálad. Vagyis megszívtad.. ha csak nem próbálsz meg ismételten nagyobbnak és erősebbnek tűnni. Kezdésnek nem rossz,ugye? Na így töltöttük el az eddigi 3 sátrazós éjszakánkat a nemzeti parkokban. Harmadik alkalomra sikerült az agyam másik felének is tudatosítania , hogy a macinak nem akaródzik az erdőből előjönni. Nyugtalanok voltak az éjszakáim .az biztos ! A kemping körüli sétáim a sasolással teltek …többnyire. De végül se puma ,se medve ,de spontán felbukkanó őz, szarvas és milliónyi mókus annál több! Van klsszikus félős mókus, van érdeklődő távolságtartó, van csoportosan támadó-rabló fajta,van kéregető, hitetlen ,cirkuszi prosti mókus, tartalékolós nem törődöm dagadt disznó ,virgonc  és nagyon csíkos majdnem Alvin . 

 

 

A coloradoi táj? 10 kilométerenként változik. Alpesi, sziklás ,sziklás nyírfás, sziklás fenyős, szinte sivatagos,tarka bokros ,füves legelő, erdő , kopár sziklák, szarvasmarhák, lovak, őzek, HÓ!

 

    Az istenek kertje

Az istenek kertje. Ez is az a természeti látványosság,

amit határozottan nem ködben kellene látni. 

De hát ez a mi formánk (:

Istenek kertje : Az egyensúlyozott szikla

    A homokdűnék felé menet

 

      The Great sand  dunes

 

 

 

 

Az időjárás jelentés megint megcsinálta a műsort… vagy én vonzom már megint a rossz időt… fene se tudja ,de a Stanley hotelben töltött éjszaka után az idő elkezdett romlani. Aztán jöttek a pánikolós hírek, hogy Denverben lehet, hogy áradás lesz, a hegyekben meg eshet a hó. Hó! Na persze! Ma tényleg láttunk, és fogtunk havat. Szeptember 17-én. A hóhatár mégis működik. Az első két sátrazás alkalmával szerencsénk volt . Semmi eső, normális időjárás, elviselhető hideg éjjel. A rossz idő azonban behozta a lemaradást a harmadik alkalommal. 

Éjjel elkezdett esni, és hajnalban érezhetően Nagyon hideg volt. Ha nem bujtunk össze, fáztunk, ilyen egyszerű a teszt (: Reggel ébredés után  kinéztünk a sátorból aztán turbógyorsan összecuccoltunk és elindultunk. 5 C° volt.. és a nap további részében végig. 

Egyedül Cortez fele menet kezdett minden a normálisba visszaállni ,de addig… mintha átfordult volna az utazás januári síelésbe.

Telluride-ban, ami mellesleg fantasztikus város tele kőgazdagokkal és szakadt hippi hegymászókkal, a sífelvonó is működött, a várost körbevevő hegyek pedig tiszta havasak. Mindezek ellenére a város csak úgy nyüzsgött! Ma volt egy Ferrari találkozó egyik állomása ott valamint épp most megy egy blues-fesztivál. Laza , síelős hippik és sáros gumicsizmás tömkelege ,miközben az élőzenét a hegyek minden irányból visszaverik. Mint egy film és még annál is jobb!

 

 

 Nagyon jó végre egy kicsit távol lenni a nagy városok zajától, a  rohanástól, a stressztől és visszafordulni a természet felé. Ezeken az elképesztő tájakon pláne. Ehhez a kempingek szintjei is hozzásegítettek. Az első teljesen felszerelt, nagy, a második már csak félig volt kultúr kemping: az egyetlen árammal rendelkező dolog a WC volt és itt még pénztáros sem volt. Becsület alapon pénzt borítékolós fizetés a nagy homokdűnék közvetlen tövében, messze a városoktól. A harmadik helyszín már-már vadkempingnek volt tekinthető. 20-30 kilométerre a településektől , semmi áram ,semmi világítás még beton út sincs.

 

   Az első kemping

 Mi a homokdűnéknél és a bekarikázott rész a kemping ( a második)

 harmadik kemping

  harmadik kemping

 harmadik kemping

1. 

Ami van az a kemping asztal, a tűzrakóhely, pottyantós papírral együtt (igen ez fontos rész, mert itt mindenhol törődnek a mellékhelységek állapotával ,nem úgy mint otthon) valamint egy estére elegendő adag tűzifa. Nem tudjuk ,hogy az előző emberke hagyta ott a fákat bezacskózott gyújtóssal és papírokkal együtt vagy a karbantartó vadőr kicsoda ,de nagyon hálásak vagyunk neki. Ezen a terepen az összes társaságunk néhány helyi redneck horgász és egy csordányi fekte szarvasmarha volt. Teljes csönd, csodálatos táj, abszolút nyugalom és semmi zavaró tényező. Este tábortüzet csináltunk, tök-sört ittunk,lapos üveges Jim Beammel melegítettünk, grillen sütöttük a vacsit és végre kipróbáltuk a tűz felett melegített mályvacukrot (nyami).

 

Az egész még elképesztőbb az éjszaka közepén szinte fekete-fehérben . Tűéles minden forma,a hold és a csillagok precízen és élesen virítanak és az alacsonyan szálló felhőcsík épp hogy csak díszítésnek csúszik bele a képbe. Minden olyan ideális. Jó hír számunkra, hogy még 1 hét vár ránk ebből az élményből. De hogy az időjárás a mi oldalunkra áll-e, azt már nem tudhatjuk  biztosan.