Időzónát léptem, sáááros lett az úúj cipőőőőm!

 

 

2011.09.06

De gyorsan telik az idő! Már szeptember van, mi pedig 10 perce cuccoltunk le a chicago-i szállásunkon. Hosszú út volt Torontóból idáig ,de végül csak megérkeztünk.Új ágyunkon hason fekve az éjszakában csillogó város látképét csodálom épp ,miközben a felüljárós metró elrobog a házunk mellett. Tisztára olyan ,mintha a Vészhelyzetben lennénk. Megint csak  szuper szállást sikerült kifognunk …  szinte a belvárosban, első emeleti lakás puha szőnyeggel mindenhol,a lakóépülethez medence is tartozik és bónuszként a vendéglátónk a Pepper nevű hordó alakú  cicáját is bedobta a közösbe. Élvezet volt megint felhőkarcolók közt sétálni , a New Yorkhoz mérve  igen csak laposnak mondható Torontó után. Nem mondom, Toronto is nagyon tetszett, de nem az óriási üvegépületei miatt.

A Niagarát elhagyva elindultunk az Ontario-tó mentén északnak. A tó észak-nyugati oldala szinte összefüggő lakott területet képez és időjárástól függően,de  napi rendszerességgel  sűrű köd fedi a partokat (állítólag). Hogy mi a különbség USA és Kanada közt? Kutyafuttában azt mondanám ,hogy a kanadai  vidéki és külvárosi utcák sokkal inkább hasonlítanak angol  utcákra ,mint amcsikra. A házak nagyjából olyanok, mint a szomszéd országban ,de  otthonosabbak, takarosabbak.

A ¾- 1 órásnak hitt gyors út Toronto szívébe majdnem 2 órásra sikeredett. Hát ,igen, még mindig amatőrök vagyunk az észak-amerikai léptékek felméréséhez. Ebbe bejátszott a torontói  közlekedés is ,ami erőteljesen megközelíti a kaotikus jelzőt.,de végül elértük Gergő rokonainak, Stevenek és feleségének Amynek a lakását. Az első estén gyorstalpalón megismerhettük mitől és miért különleges ez a város. Ahogy azt mindenki mondja, Toronto egy öntőtégely, és tényleg. Ez az a város, ahol minden nemzetet tárt karokkal várnak. Vietnámi, kínai ,japán, brazil, mexikói , koreai, roma  stbstb. Mindenkinek megvan a saját városrésze és pompásan megélnek egymás mellett  , olyannyira, hogy  itt nyugodtan elhiheti az ember mikor azt mondják, hogy nincsenek utcai lopások és rablások ( volt rá eset ,de az a maradék 1%-ba tartozik és nagyon ritka). Egyetlen egy bűnöző nép lakik Torontóban. Ez a társaság  felelős a mindennapos felfordulásokért , a csendháborításért és a bizonyos helyeken széthordott szemétkupacokért: a MOSÓMEDVÉK! Nagyon szerettünk volna legalább egyet megpillantani ,de nem volt szerencsénk, bár én ( Livi) egyik éjjel az ablak alatt határozottan nyögdécselő mosómaci hangot hallottam. Nagyon cukik ,de Steve-ék állítják ,hogy agresszívak és előfordulhat ,h megharapnak. Imádják a szemetet, és nem szabad akár csak egy résnyire sem nyitva hagyni az ajtót ,mert besurrannak a házba. Aztán ráérősen „ jól van,ha ennyire nagy baj neked , akkor kimegyek haver” arckifejezéssel ráérősen- kényelmesen kiballagnak a nappalidból és még ők nem értik mi a bajod.

Nagyon szerencsének érezzük magunkat, hogy helyi arcok, igazi torontói lakosok mutatták be a város érdekességeit. Kipróbáltunk pár speckó ételt, megkóstoltunk pár helyi sörkülönlegességet és meglátogathattuk a város igazi arcát megmutató részeket. A hivatali negyed elég jellegtelen és élettelen, ezzel szemben pár utcával arrébb  napi 24 órában zsongás van. Apró éttermek, bárok, boltok egymás hegyén-hátán kilométereken keresztül, az utca tele emberekkel, éjjel a világító kirakatok közt  zümmögő fiatal tömeg a legkülönbözőbb nemzetekből.  Azonban a város legszuperebb utcája mégsem ez a Bloor street volt. Azt Kensington marketnek hívják. Pár utcából áll és amikor belép az ember, mintha nem is a földön járna. Fantáziadúsan összegraffitizett házak, kávéházak, hippi boltok, vintage használt ruhaboltok egymás hegyén-hátán, itt-ott magokat és szárított tengeri herkentyűket árusító pultokkal megspékelve. Az öreg punkoktól kezdve ,a  hátizsákos rasta hippiken át a tarisznyás egyetemistákig minden csodabogár megtalálható itt. 

 

 This is the only picture of you guys .SORRY :D

 Mona Lisa banánnal

 a helyi punkok képtára

hippibolt

Tettünk egy kört a kínai negyedben is … nincs meglepetés. Olyan ,amilyen. Bóvlit áruló boltokkal és reklámtáblákkal zsúfolásig teletömött utca. 

Megnézhettük volt az egész belvárost is ,de helyette megfogadtuk a jófej uncsitesó tanácsát és meglátogattuk a Torontó szigeteit. A Central Park és a Margitsziget tökéletes keveréke. Komppal lehet kimenni, van rajta mini vidámpark és állatsimogató a gyerekeknek, elég nagy a bicajozáshoz, lehet strandolni, van sövény-labirintus, rengeteg kacsa, mókus, jacht klub, nyaralók/ lakóházak és frizbi-golf pálya. A CN toronyba nem mentünk föl.. ami a földön van az ennél sokkal érdekesebb volt(: 

A 3 nap leteltével ismételten megcéloztuk az Államokat. Chicagoba olyan hosszú lett volna az út ,hogy kénytelenek voltunk út közben megszállni valahol. Gergő fantasztikus érzékkel ki is szúrta Saugatuck városkát. Este megízleltük a környék legjobb söreit: az enyém Dragon’s  Milk (sárkány tej) névre hallgat, 10%-os, tölgyhordóban érlelt, mély vaníliás aromával és tompa whiskey ízzel rendelkezik , először édes, csak a legvégén keserű ,de akkor nagyon és koromfekete. Ugye ,hogy lehet a sörivást is Gourmet módra művelni ! :D Másnap kigurultunk a Michigan tó partjára . Az Oval part a homok dűnéiről híres, úgy néz ki ,mint egy  trópusi sziget partja, és megfigyelhető a fenyőerdő és a sivatagos növényzet furcsa találkozása.  Csodálatos látvány volt,de  beszéljenek inkább a képek.

 

Elértük utunk első szakaszának utolsó állomását. Chicago után a természethez fordulunk majd és időnk nagy részét túrázásokkal fogjuk tölteni. Most azonban még egyszer, utoljára kiélvezzük a gigaváros látványát és végre végighajókázhatok a felhőkarcolók közé dugott  kék csodacsatornán is ,amit legutóbb a Transformers autó-robotjai  igyekeztek darabokra szedni a mozikban.

Most felciccentjük az ez idáig elhozott Dragon’s  Milk-et és nyugovóra térünk. 

A képek idő hiányában később a Picasaweben