Nagy városi cikk

2011.09.09

Épp a fizetős autópályán száguldunk egyenesen nyugatnak. Már megint  elment mellettünk egy steakes fotóval feldíszített kamion. Még szerencse, hogy 2 zacskó szárított marhahusival indultunk neki az első vezetős napnak. Viszonylag könnyű volt elhagyni a várost,de mindketten megegyezünk abban ,hogy Chicago nagyon is szerethető.

A második városnak is hívják és New York méltó követőjének tartják. És valóban. Az eddig látott city-k közül ez hasonlít leginkább a nagy almához. Megállapítom, hogy a felhőkarcoló fogalom nem annyira gyakori az itteni nagyvárosokban ,mint azt reméltem. De Chicago átment a nagy volumen vizsgán. Talán még egy picit jobb is ,mint New York. Rengeteg bazinagy üvegépület van itt is ,de Empire State Building méretű csak pár. Ennek köszönhetően a belvárosa Manhattan szerű ,de mégis kényelmesebb és tágasabb. Szimpatikusabb. Ajándékba pedig hozzádobtak egy (-két) csatornát, ami a belvárost ketté szeli. Az eddigi városokhoz képest ez egy frissítő újdonság volt, mellesleg  jó pár filmben feltűnik.

A vízi taxi csak a miénk volt  és a Rasta tesó kapitány
még vissza is
tolatott a kedvmért ,h megcsinálhassak egy képet :)

Az elején azt hittük ,hogy 2 nap erre vészesen kevés lesz ,de a kommersz néznivalókat kiszűrve  sikerült kényelmesen  körbejárni. Tömegközlekedés szintjén minden város újdonságokkal vár minket. Itt például 2 metrójegy árából egy 24 órás jegyet vehettünk. A hülyének is megéri. A metrójuk olyan ,mint a new yorki ,csak nem annyira koszos és a biztonsági őrök nagyon segítőkészek. De ez általában véve is igaz az emberekre. Úton útfélen  megdicsérnek ,de valami tetszik nekik rajtad, megkérdezik tudnak-e segíteni valamiben és bocsánatot kérnek… pont mint Kanadában ( asszem (: ). Egy nagy negatív tulajdonságuk ,hogy 3 dimenzióban 360 fokban mindent körbeköpködnek intelligencia szinttől és a viselt ruha árától függetlenül.

Ez alkalommal egy egyedülálló  leányzónál laktunk a belvárostól 2 metrómegállónyira. Nagy örömömre itt is volt egy macska (: .Semmilyen korú , dörgölőzős ,kerek szemű hím ,aki szereti a takarónk alatt tölteni a napot. A laza délutánokon az ajtófélfa mögé bújva kukkolt minket, majd mikor lebukott , nyekkenve felpattant és odébb rallizott. Aztán visszajött (: A lakás egy újépítésű lakóparkban volt medencével, óvodával, biztonsági őrrel és mosodával. Érdekes szokás a tengeren túl ,hogy szinte senkinek nincs otthon mosógépe a konyhában/ fürdőszobában/ mosókonyhában ,hanem mindenki fogja a cumóját és szépen elsétál a laundry-ba. 1-1.25- 1,5 dollár egy mosás ,a gép fajtájától függően 20 perc vagy több, mint 1 óra a mosási idő és  a szárítógép használata legalább annyira kötelező ,mint maga a mosás. Ilyenkor valóra válik videó klipek világa : bemész és 2 óra alatt halálra unod magad. Ami számomra inkább a furcsa, hogy ezekben a mosodákban olyan gépek vannak, amik nálunk  nagyjából ezer éve voltak használatban. Bemegyek és elgondolom ,hogy a kanadaiak és amcsik legnagyobb százaléka  szovjet szerű vaskockákban  tisztítják ruháikat 2011-ben és valószínűleg hírből sem hallottak az előre programozott  szuper intelligens  ruhatisztításról, és a szinte tudattal rendelkező  csodálatos Whirlpool masinákról. Szóval az épület inkább hasonlított egy kollégiumra vagy hotelre ,mint lakhelyre.  De ez csak akkor tudatosult bennem ,mikor agyon mosott topban, rongyosra hordott mackónadrágban és a zöld béka alakú papucsomban kicsoszogtam egy nejlonszatyornyi szennyessel a kezemben. hupsz ! :D

A turista lista: ólomüveg múzeum, kortárs fotó kiállítás( az ember és a tudomány kapcsolata) , természettud.  múzeum, hajókázás a csatornán, építészeti érdekességek , híres parkok, a híres chicagói deep-dish pizza,  felhőkarcolóról városnézés és egy  baseball meccs.

A hajókázásról a fotók mesélnek majd illetve a belvárosról is. Egyetlen említendő dolog, a metró, mégpedig azért ,mert a várost keresztül szeli egy  2-3 emelet magasan ,az autók fölött és a házak között futó sím. Kívülről baromi hangos ,de filmszerű ,belülről pedig hullámvasút szerűen dőlöngélő és látványos.

A parkok látogatásával kipipálhatunk egy filmes helyszínt : RÉMRENDES CSALÁD . Igen megnéztük a film kezdő képén szereplő kutat (: A millenium park ,itt tényleg milleniumos. Itt megcsodálhattuk a Felhő Kapu-ra keresztelt  futurisztikus szobrot. Leginkább egy ezüst cseppre hasonlít, mindenki figyelmét leköti az általa létrehozott torz kép és a belsejében levő mély benyomódás tényleg úgy fest, mintha a túlvilági égi kapura leltünk volna. Emellett csak kicsit törpül el az absztrakt ,de leginkább gigantikus vas masnira hasonlító szabadtéri színpad  óriás fémráccsal  „lefedett” nézőtérrel.

Pizza: sokan sokszor mondják ,hogy hol van a legjobb pizza a városban illetve ,hogy az olasz pizza a legjobb a világon ,de be kell vallani ,azért az amerikaiak is tudnak ,ha  akarnak. A deep-dish pizza külsőre leginkább egy amerikai pitére hasonlít: sok centi vastagságú , fél-egy centi vastag tészta az alján ,a tartalmán túlnyúló ropogós tésztafal körbe és jó vastag töltelék. Az alapja  sok-sok-sok-sok sajt ,ami a sütés során nyúlósra olvad és ennek a tetején igazi,természetes paradicsom püré. Kívánság szerint lehet tölteléket kéni. Mi marhahússal és hagymával ettük. A normális emberi adagokhoz szokott magyar nagyképűen azt hinné, hogy ebből is simán bepusztít egy nagyot ,de előre szólok  senki ne essen ebbe a hibába ,mert ez a tömény mennyei manna még a bélpoklosoknak is betesz. De mindezek ellenére   valószínűleg az eddig kóstolt legjobb pizza volt. Tippem  szerint többnyire a tiszta friss alapanyagok miatt és csak minimális százalékban a hírnév miatt. Apropó hírnév: biztos ,hogy a helyiek szerint is híresen finom ez a kaja tekintve hogy non-stop 95%-ban  tele van az étterem. Farkaséhesen érkeztünk meg, így automatikusan megrendeltük  „ megfogjuk enni az egészet” Large méretet. 8 szeletből 5-öt sikerült közösen eltüntetni ,de még 6 óra múlva is Gyűrűk Urás lembasként töltötte kis pocaktérfogatunkat. Ma is azt fogjuk ebédelni .

Felhőkarcolóról:  itt is véghez vittük a magasból városnézés napirendi pontot . A hozzánk legközelebb lévő John Hancock centerre mentünk fel. A vízparthoz közel van és nem a legmagasabb, de elég magas ahhoz ,hogy az ablakán kinézve beleszédüljünk a mélységbe. Ez alkalommal nem a sima nézelődést választottuk ,ugyanis a  center egy különleges ajánlattal is rendelkezik. A kilátó (94. emelet) fölött 2 szinttel van egy étterem-bár,ahova  ingyen be lehet menni ,de cserébe fogyasztani kell. Mi sem különlegesebb ,mint este 10 után az ablaktól 1 méterre, arccal a belvárosnak egy félhomályos lounge-ban  csini koktél iszogatva csodálni Chicago-t (300m magasan). Hasonlításképpen megjegyzem ,hogy még az ablak sarkaiban lengedező  milliónyi pók sem érdekelt ,pedig aki ismer (Livi vagyok) ,az tudja  mennyire „imádok” egy légtérben lenni ezekkel az apró szörnyekkel.

Sport: Gergő régi álma ,hogy az államokban egy igazi amcsi sportot élőben megnézhessen. Ezirányú  terveink New Yorkban eső miatt meghiúsultak ,pedig mennyire kultikus lett volna a Staten Island Yankees meccsét megnézni a háttérben a Manhattan panorámával ! Utólag átgondolva talán jobban is jártunk így, mert cserébe egy ízig-vérig amcsi eseménynek lehettünk részesei. A játék nagyvonalakban : a védő csapat dobja a labdát és igyekszik kiejteni az ellenfél ütőit/futóit. Egy körben 3 ütő próbálkozhat csapatonként és az egész játék során összesen 9 kör van. Az ütő akkor szerez pontot, ha érvényesen elüti a labdát és a körbe elhelyezett bázisokon ( a homokban lévő fehér négyzetek) átfutva hamarabb ér vissza a kiindulási pontra, mint a labda. Többnyire a ütők/futók csak szakaszokban tudják lefutni ezt a kört. Itt is akkor érvényes a megtett szakasz, ha hamarabb érnek oda. De ha ez nem sikerül ,akkor az ütő/futó kiesik. Ilyenkor történnek meg a látványos becsúszások. Ha az ütő/futó a labdát egyenesen ( saját megával szembe) kiüti a pályáról a közönségbe, akkor van a „hazafutás”. 

Ez a sport is azok közé tartozik ,amik sokszor leállnak és újraindulnak ( mint az amerikai foci), vagyis az időt nem számolják folyamatosan. Valószínűleg ezért is  alakult ki az amerikaiaknál, hogy a meccset nem ülik végig egy helyben  körmeiket tövig rágva, hanem ,100x kimennek wc-re meg sörért, meg ennivalóért, meg szotyiért meg átülnek máshova stb stb. Belülről nézve sokkal inkább úgy tűntek ,mintha otthon a saját nappalijukban ülnének és nem egy fizetett jegyes stadionban. Ami  még ennél is amerikaiasabbá teszi az a fogyasztás. Ők nem kezdenek neki  egy meccsnek sör-hotdog-földimogyi nélkül! Sőt, úgy tűnt, az új korsó és a következő adag megvétele fontosabb , mint a játékosok epikus küzdelme a pályán. Persze aztán a pontszerzésnél mindenki lelkesen ordít,tapsol,fütyörészik és körbeforogva a többieket lázítja. Ezek az alkalmak a fogyasztói társadalom ünnepei is lehetnének. Ezt jól bizonyítja az ott elköltött kisebb vagyon. Egy sör például 3x annyi ,mint normális esetben…és itt a veleszületett hagyományait ápolgatva a redneck-ek  6-7-8 korsót ledöntenek játékonként.  ÉS ami még érdekesebb ,hogy  mindezek után van, aki már 20 éve bérletes, ami azt jelenti ,hogy minden héten 3-4 meccsre elmegy.

De ha mindez nem elég kikapcsolódás, akkor kijönnek pasistól, csajostól haverokkal és balhét csapnak. Jó-jó, a többség csak simán élvezte a meccset, de nekünk nem volt átlagos esténk. Ránk mosolygott a jó Isten és az orrunk elé küldött egy ostoba 6-os randit. 21-25 év közötti, szemmel láthatóan klasszikus és tipikus fiatalok ,akik idejük nagy részét valószínűleg nem a relativitás elmélettel vagy a jogokkal töltik. Volt egy normális pár ,ők ültek középen, jobb oldalon a  békés boldogok és a bal oldalon a se veled se veled ,de nélküled?  szerelmesek. Nőből vagyok, így már elsőre es furcsa volt, a se veled se veled lány túl harsány, túl élénk , erőltetetten vidám viselkedése.  Azt hittem ,csak simán agymosott szegény. De 10 perc múlva kattant az időzített bomba .Azt hiszem egyszerűen csak bele akart kötni a redneck pasijába. Sima vitával indult. Helyet cseréltek a lányok ,majd amikor pulcsit is ,akkor egyértelművé vált,h nem ússza meg ennyivel. Elviharzás, mindenki vissza, kiabálás „ nem cipelem többé a sz*rjaidat  ,te ****!”,  lányok el aztán vissza, a fiú ignorál, lányok el, fiú el, újabb sörök eltűnnek a srácban. ordibál ordibál ordibál „normális vagy?” „”*@#@*+%=*;Ł€!!!!!” PUFF sör az arcba ! Aztán csat egy pofon,lányok el, a 228-as szektor bőget ,mint az öngólnál ,az emberek forgolódnak, a srácok meg mosolyogva elterülnek a székben és elkezdik nézni a meccset. Ekkor már a félidőn túl voltunk. De két perc és  a csaj visszajön. Csitt-csatt „hol van a bocsánat kérésem? azért ,hogy megcsaltál akkor ..” a csaj el. bőgve visszajön, elmegy. a srác is elmegy erre a másik oldalon feltűnik a csaj és beáll  elém majd elkezdi nyomdafestéket nem tűrő hangon szidni a 2-vel előrébb ülőket én meg majd lefejelem a hátsóját.  összeröhögünk a hátul ülőkkel ,akik rám mutogatva bekiabálják „ hé valaki a meccset is szeretné nézni” én meg pisszegek ,mert még a végén én is kapok egy taslit ettől az őrült spinétől. A se veled se veled párocska végül eltűnik, a normális párocska szintén, mi pedig elfáradt rekeszizommal  végignézzük a fantasztikus meccset. A meccs után még mindig a lépcsők aljában ordibáltak ,én meg majdnem odamentem és hálásan kezet ráztam velük ,amiért ezzel az incidenssel feldobták a turistás estémet.

A csapat, aminek a játékát megnéztük egyébként híres. A Chicago Cubs. A történetük pedig így hangzik: volt a Chicago Cubs, akiknek egy meccsére megpróbált bemenni  egy gazda a kecskéjével együtt. De a kecske túl büdösnek bizonyult  a baseballhoz, így a bácsi ki lett tiltva. A dolog azonban nem maradt annyiban, ugyanis a bácsi dühében magátkozta a csapatot ,akik azóta legendásan rosszul  játszanak és minden meccsük balul sül el. Erre a városi legendára egyébként még pubok és tavernák és épültek. Szóval mi ezt néztük meg. Az elvárásaink szerint a meccsnek unalmasnak ,vontatottnak és alacsony pontszámúnak kellett volna lennie. Ehhez képest a borzalmasan béna ütések, és a véletlenül sem gyors kocogások ellenére pompás játék volt. Valószínűleg a csapat egyik legjobb játéka az átok óta. Nem csak, hogy pontot szerzett a Cubs, de produkált egy gyönyörű hazafutást és még meg is nyerték 6-3-ra .Azonban a pletykák alapján ,lehet,hogy ez volt az utolsó meccsük. Szerencsések vagyunk ,h szemtanúi lehettünk ennek az estének ,az biztos.

Ma reggel nekivágtunk USA középső szakaszának. Laza,napi 10 órás vezetés  és végtelen kukorica földek. Az utunknak pedig új fejezete kezdődik el .  Természeti csodák, nagy túrák és egy szellem detektoros éjszaka a Ragyogás  c. történetet inspiráló szállodában.

Na csááá-csááá :D