Szántóföldek, szép tájak, szellemek szállodában

 

2011.09.13.

Chicago-t elhagyva nekivágtunk az Egyesült Államok éléskamrájának, az ún. „Grait Plains”-nek. Előzetesen már értesültünk róla, hogy valószínűleg 2 napnyi kukoricaföldön való átkelést fog ez jelenteni, és nem is tévedtünk nagyot. Hősiesen vezettem le az első napot majdnem nyílegyenes utakon, keresztül Iowa dicsőséges kukorica- és búzaföldjein keresztül. A második kukoricás napot sikerült érdekesebbé tennünk egy kis kitérővel (homokbuckák, végtelen csendes mezők). Talán a legnagyobb látványosság a közel 2 kilométer hosszúságú vonatok voltak az út mellett, dugig tömve szénnel. Estére viszont végre célba értünk: COLORADO!

Első állomásunk egy Fort Collins nevű egyetemváros volt, ahol unokatestvérem Jeffrey él és dolgozik ornitológusként (madarakkal foglalkozó biológus). Nála töltöttük az éjszakát, ám előtte még elvitt minket a város méltán népszerű és imádott női röplabdacsapatának egy meccsére. Még sosem voltam profi röplabdameccsen, szóval nem tudtam igazán, hogy mire számítsak. A hangulat óriási volt! Több ezer ember egy közös egységként kiabált, énekelt, tapsolt. Természetesen a mi csapatunk nyert, szóval a végén nagy öröm volt, majd még elmentünk egyet kajálni a városba. Épp sörből és pizzából álló nagyon amerikai vacsoránkat fogyasztottuk, amikor valahonnan apró ágak kezdtek a fejünkre potyogni. Egy emberként néztünk felfele és legnagyobb meglepetésünkre egy embert láttunk a felettünk levő faágakon lógni, aki egy jól eltalált mozdulattal landolt mellettünk. Megkérdeztem, hogy ejtőernyős-e, de kiderült, hogy csak felmászott poénból.

Másnap kora reggel Jeffrey elvitt minket egy madárgyűrűzésre egy közeli tó mellé, ahol helyi önkéntesek és tapasztalt profik közösen végezték a különböző madarak meggyűrűzését. Fantasztikus élmény volt, és hát igen komoly változás az eddig főleg városi programjaink után. Élvezzük a természetet. Délután elmentünk egy közeli hegyi tóhoz, ahol a fürdésen kívül Jeff és Én (persze Gergő vagyok) 5-6 méter magasról még sziklákról is ugráltunk párat. Este pedig megterveztük az következő másfél hetünket, ami igen izgalmas lesz: Bejárjuk Colorado és Utah híres Nemzeti Parkjait, túrázunk, sátrazunk és élvezzük a természet adta örömöket. Ennél fogva valószínűleg nem fogunk tudni rendszeresen jelentkezni, de azért majd igyekszünk.

Majd elfelejtettem: A tegnap estét a legendás Stanley Hotelben töltöttük, ami főként arról híres, hogy Stephen King az itt töltött napok alatt álmodta meg a Ragyogás című mesterművét. A történetet ennek a hotelnek a sajátos atmoszférája inspirálta. Ezen kívül még a leginkább „kísértett” hotelnek tartják az egész USA-ban. Kaptunk is egy paranormális aktivitást kimutató érzékeny műszert, amivel magunk is kísértet-vadásszá válhattunk egy estére. Izgalmas volt a száz éves folyosókat járva a műszerrel sétálni az éjszaka közepén. A szálloda egyik leginkább „kísértett” termében, a Zene-teremben műszerünk igen komoly aktivitást érzékelt, és még most sem tudjuk mi lehetett az…

Ma már sátorban alszunk, szóval a szellemek után most jöhetnek a medvék meg a pumák.