A nagy alma

2011.08.26

Hihetetlen ,de letelt a hetünk New Yorkban. Nem mondom ,hogy mindent megnéztünk ,de igyekeztünk minél többet látni ebből a fantasztikus városból. Egy dolgot jól megtanultunk: ezer arca van. Nem próbáltuk ki ,de a véletlen szerű metrózás és felszínre bukkanás minden bizonnyal  érdekes lett volna.

Újabb kitűzött városrészünk a Time Square és környéke volt. Nagyon hasonlít a hivatali negyedre ,csak épp csilli-villi boltokkal van tele és milliónyi turistával. Ezen látogatásunk csúcspontja a Rockefeller épület meglátogatása volt. Hiperszuper gyors lifttel felmentünk és megcsodáltuk az esti New Yorkot. Ragyogó ,lélegzetelállító és nagyon-nagyon magas,amin a folyamatos kompozásnak köszönhető „hullámzó érzés” nem sokat segített.

Másnapi programunk a Természettudományi Múzeum volt . Elképesztő gyűjteménnyel rendelkeznek ,ezért minden termébe érdemes benézni (legalább… ). Nem csoda, hogy mi nem kevesebb ,mint 6 órát töltöttünk el folyamatos nézelődéssel. Szerencsénkre nem éheztünk meg közben köszönhetően az előtte megevett isteni finom és nagyon tömör tésztájú fahéjas ,ill sajtos-vajkrémes bagelnek ( nekem Livinek a kettő kombója ,és fini volt!).

Kirpóbáltunk olyan klasszikus  amcsi ételeket is ,mint Ben and Jerry's jégkrém, White Castle hamburgerek , a híres hotdog a Gray’s Papaya-ból ,  illetve 1-2 alkalommal örömmel hódoltam az itteni legnagyobb divatnak ,a kupakos szívószálas papírpohárból szürcsölős jegeskávénak . Szinte mindenki ilyen poharakkal szaladgál ! De ha nem kávé ,akkor gyümölcslé van benne ,de láttunk egy srácot aki „habos almalevet” iszogatott. 

Ha New York ,akkor Szex és New York. Kinek ne jutnának eszébe a sétálós , éttermezős, vásárolgatós jelenetek? Nem bírtam magammal ,ezért felkerestük Carrie házát. Megtaláltuk: olyan ,mint a filmben csak épp egy lánc fityeg az alján „nincs átjárás” és  „ ez egy magánház ,kérem tartsák tiszteletben” felirattal. 

 

Én úgy képzeltem el, hogy lesz egy utca ,amiben akad néhány lépcsős ház ,de ezen kívül olyan, mint a többi utca. Ehhez képest  az egész utca egy más világot képez, mintha nem is New Yorkban lettünk volna. Szűk árnyékos utca dugig tömve fákkal és emberekkel. Ha a ház bejárata nem lépcsős, akkor közvetlenül a járdára nyílik az ajtó, mindenhol tűzlépcsők,hangulatos művész éttermek és a bohém élet érződik mindenhonnan. Az emberek otthonosabbnak tűnnek,mintha egy külvárosi lakótelepen lennének jól megszokott társasággal összezárva. Persze percenként elmegy előttünk egy taxi és az utca végén full design-os mini boltok ragyognak pofátlanul drága design termékekkel.

Felmerült a kérdés ,hogy vajon a sikeres sorozat nélkül is ilyen felkapott lenne-e ez a környék. Talán nem, talán igen. Aztán később egyértelmű választ kaptunk, hogy nem csak ebből áll ez a városrész, mert hogy ez a miniatűr New Orleans a melegek törzshelye is. Nővé átalakulva, női toppba öltözve, matrózos női sállal a nyakában ugrabugráló; lány a barátnőjével  randizó, vagy épp csak nagyon egyértelmű hangsúllyal beszélő. De ha az emberekről nem állapítja meg az ember ,akkor a szivárványos zászlók egyértelművé teszik a dolgot :D Ugyan ezen a környéken találtunk rá a Magnolia cukrászdára( kedves ikerbratyó tanácsára),ahol minden bizonnyal életünk eddigi legfinomabb desszertjét fogyasztottuk ,de banános pudingot mindenképpen.

A Rockefeller-es látogatásunk után tettünk 1-2 kört a városban,hogy lássuk éjjel hogy fest a nagy alma. Amikor a legfelhőtlenebbül pihengettünk és mélázva szemlélődtünk a Time Square híres piros lépcsőjén ( én közben fotózgattam persze)  egyszer csak mellénk szegődött egy 66 éves békés mosollyal felszerelkezett férfi. Rövid  barátkozás után kiderült ,hogy egy san francisco-i pszichológus, aki odavan a jógáért és fél életét  egzotikus országokban töltötte. Élt Afrikában,  Londonban, élt és évekig meditált  Indiában és tapasztalta aa régi magyar-orosz kapcsolatot. Nagyon szimpatikusak lettünk számára, állítása szerint megérezte , majd felajánlotta, hogy  San Franciscoban lakhatunk a vendégszobájában. Érdekes az élet … (:

Az itt töltött napjaink szinte felhőtlenek voltak egészen addig ,amíg fel nem röppentek az első hírek a hurrikánról. Mostanra már biztos mindenki olvasta látta hallotta: hurrikán tart erre felé ,ami végig fog söpörni a keleti parton. Délen egy közepes erősségű hurrikán lesz , itt északon inkább egy trópusi vihar ,de ez is elég ahhoz, hogy a vízparti városok városrészek víz alá kerüljenek. Jelen állapotban a hírekben meghatározott területeket evakuálni fogják és ebbe New York is beletartozik. New Yorkot  ezen kívül le is zárják a várhatóan víz alá kerülő alagutak és városrészek miatt.

Mi köszönjük jól vagyunk ,de most izgulunk a szombati nap kimenetele miatt. Az  eredeti elképzelésünket ,vagyis az Atlantic City-ben alvást azonnal elvetettük és úgy döntöttünk, Philadelphiában fogunk megszállni. Igyekszünk majd a várost reggel minél hamarabb elhagyni, de ez a városi közlekedéstől függ… megkapjuk-e korábban az autót, mekkora dugó lesz, lesz-e pánik stb stb

A levegőben csakannyi érezhető ,hogy megint felerősödött az eső előtti fülledtség. Ma reggel alig lehetett látni a várost és ez egész nap nem változott. Az embereken ugyanakkor nem látszott pánik, bár sok turista már ma elhagyta a várost és kígyózó sorokba állva várták ,hogy végre taxiba ülhessenek.

Most  pedig lepihenünk. Nagy nap vár ránk holnap. Legközelebb Philadelphiából vagy Washingtonból jelentkezünk!