" Az amerikaiak harang alakúak. Ezt jegyezd meg!" - Gergő

2011.08.28

Eljött a nagy nap. Előző este kigondoltunk mindent, vendéglátónkkal Nicholasszal kinéztük az útvonalat, nyomtattunk térképet Pennsylvaniaról és Marylandről.  Reggel egy laza 3 órás alvás után ténylegesen nekifogunk utunk legizgalmasabb részének. A kompunk hajnali 5-kor indult. A korai időpont miatt szinte üresek voltak az utcák, de ennek ellenére is erősen érződött a feszültség a levegőben. A levegő nyomasztóan ragadósan párás, a teherhajók az öböl közepén biztonságba helyezve, Manhattan lámpái lekapcsolva. Meglepően kevés ember mászkált bőröndökkel, pedig azt hittük itt azért nagyobb  banzáj lesz az elmúlt 50 év legnagyobb viharának közeledése okán.

Az autót időben megkaptuk, csak épp nem a megrendelt Toyota Priust, hanem egy szebb-jobb Toyota Camry-t. A közlekedés fantasztikus volt. Sehol forgalmi dugó, pánikoló emberek. Mire észbe kaptunk már kint voltunk New Yorkból. Út közben megtettük az első lépéseket az itteni élet megismerése felé és közben örömmel felfedeztük a fejlett amerikai rádió felhozatal végtelenített listáját is.

Eredeti úti célunk egy Frederick nevű város volt, de Gergő hirtelen jött ötlete után Gettysburg felé vettük az irányt. A városba beérve egyetértettünk, hogy ez igen csak jó döntés volt. Kicsi, de annál bájosabb városka, ami az amerikai polgárháború egyik legnagyobb csatahelyszíne mellé épült. Vidékiesen ,kényelmesen ,de ötletesen megoldották eme óriási terület látogatásának módját : választhat az ember kis vonatos, autóbuszos  idegenvezetést is tartalmazó túrát ,de el is indulhat a saját autójával  térképpel a kezében. Dimbes-dombos  gigantikus füves terület  fás övezettel körbe véve. A jelentősebb pontokon emlékműveket állítottak  leírásokkal ábrákkal és díszítésképpen odabiggyesztenek mindenhova egy rakat régi ágyút . A központ röviden olyan mint South Cave csak abszolút US stílusban. Aprócska verandás hátizók egytől egyig  a kultikus faburkolattal , változatos színekben és   majdnem minden házon libeg egy nemzeti zászló. A verandákon hintaszékek, párnás padok, nyugágyak, szélkerék a lépcső mellett a földbe szúrva és még több amcsi zászló. Az utakon duplakerekes Ford terepjárók ,amik  nagyjából olyan magasak ,mint Gergő  és elnézve őket azon gondolkodom ,hogy ebbe beszállni  legalább olyan munkás lehet, mint a lőkösházi járatra felpakolni a 30 kilós bőröndömet. New Yorkból kiérve azonnal megváltozott a táj .Erdős dombos, vidékies ,mocsaras és itt-ott földművelős filmbe illő kopott pajtákkal . Éjszakánkat egy kommersz motelben töltöttük ,ahol  dupla  franciaágyas szobát választottunk az olcsóság jegyében ,így hivatalosan is megesett az első eset, amikor külön ágyban aludtunk :D Viszont ..kipihentük a hurrikános  menekülős fáradalmakat és a hiper kényelmes ágyakban olyan jót aludtunk, hogy a falakon kívül tomboló viharból az égvilágon semmit nem érzékeltünk.

Az áldásos alvás most is megtette hatását és  jó hangulatban ,befogadó aggyal ültünk be a még mindig tetszetősen csillogó  autóba. Ma megint bebizonyítottam ,hogy műszaki zseni vagyok és ennek köszönhetően kipróbálhattuk milyen érzés  Pennsylvaniában utazva Black-Out-ot és Flúg-ot hallgatni (:   …. baromi JÓ

 

Ma reggel Baltimore felé vettük az irányt,hogy turistáskodjunk egy keveset és megnézzük mi a helyzet  a vihar után. Csinos város kis helyen sok változatos épülettel, bár New York után az ottani irodaházak már  nem tűnnek olyan magasnak, mint ahogy azt  látnunk kellene. A viharnak csak elvétve találtuk meg a nyomait egy-egy nagyobb leszakadt faág  formájában. Az idő? Felhős hol, szitál az eső hol nem… elkezd esni, aztán kisüt a nap és hirtelen 25-30 fok lesz, majd jön a szél és el akar minket fújni. Fura. De a vihar már elment, úgy hogy a nyakunkon marad a rekkenő hőség. Tudjuk ,otthon mindenki majd megpusztul a melegtől. Most majd elmondhatjuk, hogy együtt érzünk, mert mi is :D pláne 6 hónap stabil felhős  15C° után. 

Délután 5-re beértünk Washingtonba és elfoglaltuk a második Airbnb-s szállásunkat. Körülbelül 30 vagy afölötti párocska nappalijában fogunk aludni, amik a lakás alapján világutazók. Mexikói chillipaprikás égősor a konyhában, egy polc tele Lonely Planet-es utazós könyvekkel , japán kultúrára utaló fotók, könyvek mindenhol ,mini  japán szentély és egy 17 éves   terepmintás veterán perzsacica  .A környék verandás házakból és öreg fák által árnyékolt  békés utcákból áll.

Leteszteltük , a környékbeli pizzéria jó és egy félig meddig bioboltban kényelmesen be tudunk vásárolni. Holnap bezúzunk és megkezdjük tömény városnézésünket. Most pedig beülünk a relaxos fotelekbe és felciccentünk egy sört egy szuperfinom Ben and Jerry’s kíséretében (: Na Pá

A nagy alma

2011.08.26

Hihetetlen ,de letelt a hetünk New Yorkban. Nem mondom ,hogy mindent megnéztünk ,de igyekeztünk minél többet látni ebből a fantasztikus városból. Egy dolgot jól megtanultunk: ezer arca van. Nem próbáltuk ki ,de a véletlen szerű metrózás és felszínre bukkanás minden bizonnyal  érdekes lett volna.

Újabb kitűzött városrészünk a Time Square és környéke volt. Nagyon hasonlít a hivatali negyedre ,csak épp csilli-villi boltokkal van tele és milliónyi turistával. Ezen látogatásunk csúcspontja a Rockefeller épület meglátogatása volt. Hiperszuper gyors lifttel felmentünk és megcsodáltuk az esti New Yorkot. Ragyogó ,lélegzetelállító és nagyon-nagyon magas,amin a folyamatos kompozásnak köszönhető „hullámzó érzés” nem sokat segített.

Másnapi programunk a Természettudományi Múzeum volt . Elképesztő gyűjteménnyel rendelkeznek ,ezért minden termébe érdemes benézni (legalább… ). Nem csoda, hogy mi nem kevesebb ,mint 6 órát töltöttünk el folyamatos nézelődéssel. Szerencsénkre nem éheztünk meg közben köszönhetően az előtte megevett isteni finom és nagyon tömör tésztájú fahéjas ,ill sajtos-vajkrémes bagelnek ( nekem Livinek a kettő kombója ,és fini volt!).

Kirpóbáltunk olyan klasszikus  amcsi ételeket is ,mint Ben and Jerry's jégkrém, White Castle hamburgerek , a híres hotdog a Gray’s Papaya-ból ,  illetve 1-2 alkalommal örömmel hódoltam az itteni legnagyobb divatnak ,a kupakos szívószálas papírpohárból szürcsölős jegeskávénak . Szinte mindenki ilyen poharakkal szaladgál ! De ha nem kávé ,akkor gyümölcslé van benne ,de láttunk egy srácot aki „habos almalevet” iszogatott. 

Ha New York ,akkor Szex és New York. Kinek ne jutnának eszébe a sétálós , éttermezős, vásárolgatós jelenetek? Nem bírtam magammal ,ezért felkerestük Carrie házát. Megtaláltuk: olyan ,mint a filmben csak épp egy lánc fityeg az alján „nincs átjárás” és  „ ez egy magánház ,kérem tartsák tiszteletben” felirattal. 

 

Én úgy képzeltem el, hogy lesz egy utca ,amiben akad néhány lépcsős ház ,de ezen kívül olyan, mint a többi utca. Ehhez képest  az egész utca egy más világot képez, mintha nem is New Yorkban lettünk volna. Szűk árnyékos utca dugig tömve fákkal és emberekkel. Ha a ház bejárata nem lépcsős, akkor közvetlenül a járdára nyílik az ajtó, mindenhol tűzlépcsők,hangulatos művész éttermek és a bohém élet érződik mindenhonnan. Az emberek otthonosabbnak tűnnek,mintha egy külvárosi lakótelepen lennének jól megszokott társasággal összezárva. Persze percenként elmegy előttünk egy taxi és az utca végén full design-os mini boltok ragyognak pofátlanul drága design termékekkel.

Felmerült a kérdés ,hogy vajon a sikeres sorozat nélkül is ilyen felkapott lenne-e ez a környék. Talán nem, talán igen. Aztán később egyértelmű választ kaptunk, hogy nem csak ebből áll ez a városrész, mert hogy ez a miniatűr New Orleans a melegek törzshelye is. Nővé átalakulva, női toppba öltözve, matrózos női sállal a nyakában ugrabugráló; lány a barátnőjével  randizó, vagy épp csak nagyon egyértelmű hangsúllyal beszélő. De ha az emberekről nem állapítja meg az ember ,akkor a szivárványos zászlók egyértelművé teszik a dolgot :D Ugyan ezen a környéken találtunk rá a Magnolia cukrászdára( kedves ikerbratyó tanácsára),ahol minden bizonnyal életünk eddigi legfinomabb desszertjét fogyasztottuk ,de banános pudingot mindenképpen.

A Rockefeller-es látogatásunk után tettünk 1-2 kört a városban,hogy lássuk éjjel hogy fest a nagy alma. Amikor a legfelhőtlenebbül pihengettünk és mélázva szemlélődtünk a Time Square híres piros lépcsőjén ( én közben fotózgattam persze)  egyszer csak mellénk szegődött egy 66 éves békés mosollyal felszerelkezett férfi. Rövid  barátkozás után kiderült ,hogy egy san francisco-i pszichológus, aki odavan a jógáért és fél életét  egzotikus országokban töltötte. Élt Afrikában,  Londonban, élt és évekig meditált  Indiában és tapasztalta aa régi magyar-orosz kapcsolatot. Nagyon szimpatikusak lettünk számára, állítása szerint megérezte , majd felajánlotta, hogy  San Franciscoban lakhatunk a vendégszobájában. Érdekes az élet … (:

Az itt töltött napjaink szinte felhőtlenek voltak egészen addig ,amíg fel nem röppentek az első hírek a hurrikánról. Mostanra már biztos mindenki olvasta látta hallotta: hurrikán tart erre felé ,ami végig fog söpörni a keleti parton. Délen egy közepes erősségű hurrikán lesz , itt északon inkább egy trópusi vihar ,de ez is elég ahhoz, hogy a vízparti városok városrészek víz alá kerüljenek. Jelen állapotban a hírekben meghatározott területeket evakuálni fogják és ebbe New York is beletartozik. New Yorkot  ezen kívül le is zárják a várhatóan víz alá kerülő alagutak és városrészek miatt.

Mi köszönjük jól vagyunk ,de most izgulunk a szombati nap kimenetele miatt. Az  eredeti elképzelésünket ,vagyis az Atlantic City-ben alvást azonnal elvetettük és úgy döntöttünk, Philadelphiában fogunk megszállni. Igyekszünk majd a várost reggel minél hamarabb elhagyni, de ez a városi közlekedéstől függ… megkapjuk-e korábban az autót, mekkora dugó lesz, lesz-e pánik stb stb

A levegőben csakannyi érezhető ,hogy megint felerősödött az eső előtti fülledtség. Ma reggel alig lehetett látni a várost és ez egész nap nem változott. Az embereken ugyanakkor nem látszott pánik, bár sok turista már ma elhagyta a várost és kígyózó sorokba állva várták ,hogy végre taxiba ülhessenek.

Most  pedig lepihenünk. Nagy nap vár ránk holnap. Legközelebb Philadelphiából vagy Washingtonból jelentkezünk!

3. nap

2011.08.23

Harmadik napja vagyunk New York-ban, és meg kell, hogy mondjam: Kezdünk belejönni. Amit így 3 nap alatt megtudtunk a városról az az, hogy minden tekintetben óriási, hihetetlenül sokszínű, zsúfolt és tágas egyben, finom, hangos, világít és nagyon new-york-szagú. Ahány helyen csak felbukkan az ember a metróból, mintha egy teljesen más városban találná magát. Mégis van valami, amitől egy óriási egység kovácsolódik össze a kíváncsi utazó szemei előtt.

Első napunkon elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat a sűrűjébe, hagy taglózzon csak le a látvány. Felszálltunk hát a kompra, és egy közel fél órás elképesztő panorámát nyújtó hajóút után partot értünk ezredmagunkkal Manhattan déli csücskén, az úgynevezett „Üzleti Negyedben”. A város legmodernebb, és legmagasabb felhőkarcolói itt találhatóak, valamint a város (illetve az ország, vagy még inkább a világ) pénzügyi és gazdasági központja. Az a kép élt eddig bennünk, hogy itt majd komoly tekintetű, munkába rohanó fekete öltönyös emberek tömegével fogunk találkozni, akik egyik kezükben mobiltelefont, másik kezükben aktatáskát, harmadik kezükben egy szendvicset, negyedik kezükben pedig az aznapi Wall Street Journal újságot tartják. Ehelyett mindenhol csak turisták, akik egy felhőkarcolónál talán csak egy ilyen „nagyon jellemző” üzletembert szeretnének jobban lencsevégre kapni. Amúgy nagyon könnyű ám itt kiszúrni a turistákat: Aki folyamatosan felfelé nézeget, az az. Ám hazudnék, ha azt mondanám mi nem ezt tettük. Elképedve bámultuk a hatalmasabbnál hatalmasabb épület-óriásokat, amik a zsúfoltabb utcákról még a napfényt is teljesen kizárják (kivéve persze délben). Egy egész nemzet tragédiájának árnyéka borul még így 10 év után is a Világkereskedelmi Központ hűlt helyére, ahol most óriási építkezések zajlanak. Az új WTC félig már kész is van. Az egész napot a városban sétálással töltöttük, de azért a végén időt szakítottunk at Amerikai Őslakosok Nemzeti Múzeumára is. Érdekes, hogy az egyik indián nyelvben az Föld, vagy Apaföld szó megegyezik a magyar ’Apu’ szóval.

Tegnap a város egy egészen más arcát mutatta nekünk, amikor metróra szállva meglátogattuk a Central Park északi részét. Reggelizni pedig az útikönyvünk által javasolt „Hungarian Pastry Shop” nevű helyre mentünk. Ez gyakorlatilag egy magyar pékség és cukrászda keveréke akar lenni, és találtunk is Dobos-tortát, almás-pitét (négyzet alakú), meggyes rétest is. Az eladók hallották, ahogy beszélünk egymással és rögtön rákérdeztek: Magyarok vagytok?. Mi válaszoltuk, hogy igen és a személyzet magyar tagjairól érdeklődtünk. Kiderült, hogy náluk csak a szakács magyar, de gondoltuk az nekünk elég is lesz, így hát vettünk is egy-egy rétest meg pitét is (a kakaós csiga hiánya azért fájt egy kicsit). A túrós rétes finom volt, csak éppen nem volt túrós rétes. Történetesen azért, mert szegény amcsik nem igazán tudják, mi fán terem ez a fura túró nevezetű dolog. Helyette az amúgy tisztességes rétestésztába cukrozott sajtkrémet tettek. Az összhatás igazán érdekesre sikerült, és végül is ehető volt, szóval semmi panasz. Ha túrót látok, majd szólok : ). A Central Parkban találtam egy igazi agyonhasznált baseball-labdát, amit önkényesen elraktam szuvenírnek (marad így is bőven az amerikaiaknak), majd Livivel gyakoroljuk a dobásokat. A Central Park körüli városrész (Upper West Side és Upper East Side) teljesen más hangulatot áraszt, mint az Üzleti Negyed. Itt tágas sugárutak, parkok, igazán szép épületek (sok tűzlépcsővel persze) vannak, igazán élhető terület. Természetesen ellátogattunk a minden képeslapon szereplő híres Times Square-re is. Rengeteg ember, szemfájdítóan sok  kivetítő reklámokkal, ám mégis varázslatos. Lehet utálni, lehet imádni, lehet megvetni és lehet isteníteni. Mindenkiből másmilyen hatást fejt ki, de mindenképpen hatással van az emberre. Nekem egy hipermodern hangya-társadalom jutott eszembe róla, Livinek pedig egy focipálya méretű fotó-téma. Kinek mi, el lehet dönteni : )

Mai napunk első felét egy Modern Művészeti Múzeumban töltöttük, azután hazajöttünk, hogy erőt gyűjtsünk a ma esti programra: Este 10-re jegyünk van a város egyik legmagasabb épülete,  Rockefeller-központ tetején lévő kilátóba, hogy 70 emelet magasból megszemléljük a várost éjszakai pompájában. Hamarosan indulnunk kell, szóval megyek és felébresztem a közben álomba merülő Livit.

Még nem hiszem el ,hogy itt vagyok!

2011.08.20

Üdvözlet a nagy távolból! Igen, hivatalosan is kijelenthetem, hogy elértük az Egyesült Államokat.

Jelen idő 20:02 , nekünk inkább éjjel  01:02 és a netbookból fel-fel pillantva  az szúnyoghálón és az öblön keresztül Manhattan csillog vissza .

A csomagolás-ügyintézésre szánt két nap sikeresnek, ugyanakkor  kevésnek bizonyult.. de végül is minden hull-i szálat sikeresen elvarrtunk és ma reggel 5-kor nekivágtunk a kalandnak. 

Sok cipekedéssel  de végül eljutottunk célunkig ,miközben olyan apró vágyak is teljesültek ,mint a repülőn sörözés és film-zene-játékos monitor kicsi repülőgépen (:

A szállásunk nem akármilyen: Staten Island északi csücskében, egy 1929-ben épült ház ötödik emeletén  egy idősödő iró kiadásra előkészített egyik szobája. A lakás  minden szeglete arra utal ,hogy egy művész lakik benne, de ami még ennél is különlegesebb azok az eredetiben megmaradt  kb 70 éves bútorok, kopott parketta , rajzok festmények és Holnapután c. fim plakátjának szokatlan keveréke és a vastagon lerakódott történelem. Gergő nagyon jól megfogalmazta, hogy a budapesti régi  belvárosi lakásokra emlékeztet. Eszünkbe jut a mama kuckója és ettől úgy érezzük ,mintha otthon lennénk. 

Mindezek ellenére a villanykapcsolónk például amerikai zászló mintásra van kifestve ˙: . A vendéglátónk nagyon értelmes ,kedves ember, aki könnyen alkalmazkodik a különböző emberekhez , mindezek mellett humoros és eszméletlen természetességgel mászkál zokniból kibújó nagylábujjakkat :D

Az szobánk mellé 5 csillagos panoráma is jár, ami nem is innen a legjobb ,hanem a fürdőszobából WC-n ülés közben .De a tusolós opció ugyanúgy működőképes (:  Azt hiszem ennél tökéletesebb és autentikusabb szállást nem is találhattunk volna.

 Az üdvözlő tálca:: csoki, bögrék, két kulcs és egy doboz zsírkéta

A napi rutinunk egy frissítő reggeli kompozással fog kezdődni és végződni. Szerencsére non-stop jár  és elmegy a Szabadságszobor mellett,ami első ránézésre nem is tűnik olyan nagynak :D

A mai napon  az erőnkből már csak egy  öböl parti fotóadagra fogja futni ,de nem sokára jelentkezünk a „100% turizmus” jegyzetekkel.

puszi puszi

Az utolsó felvonás

2011.08.17

Elérkezett az angliai mini életünk utolsó szakasza is. Amint azt már korábban írtuk újra a virág iparban kezdtünk el dolgozni. Vegyes ,de többnyire pozitív élmény volt ezeket az arcokat újra látni és mint városlakók ez alkalommal igazi SOPS-osként töltöttük el ott az elmúlt 3,5 hetet. Ja, és  a kis főnök fuvarozott  minden reggel.

A frissen locsolt liliomok  tisztítás, címkézés és dobozolás előtt.

Gergő ugyanott folytatta a munkát ,ahol Június  5-én abbahagyta ,én (Livi) pedig az elején a soron dolgoztam ,mint mezei munkás… aminek örültem is .De ez az állapot nem tartott sokáig, mert ( kis főnök által megfogalmazva) az összes használható ember elment 1-2-3 hétre nyaralni.  Igen ,egyszerre … ˙(:

Hát így esett ,hogy  újra minőség ellenőrzést csináltam, majd gyorsan a nyakamba varrták a  team leaderkedést, az adminisztrációt és minimális szinten még a supervisor-ködést is. A női intrikák ezúttal  sokkal erősebben kijöttek, mivel a többség nem tudta ,hogy mi bizony az USA-ba utazunk innen .Ráadásul 4 héten belül.  Egy szó ,mint száz, nem volt zökkenés mentes , viszont nagy könnyebbség volt ,hogy cserébe  kevés megrendelés jött ez idő alatt, így hál’ istennek nem kellett a rohanással számolni. Számomra plusz „izgalmat” jelentett az is, hogy a Nyaraló tömeg miatt ideiglenesen munkaügynökségesek kezdtek el dolgozni nálunk, akik természetesen semmit nem tudtak és nem azt csinálták ,amit kellett volna .

Ha valaki azt hiszi ,hogy a boldog viszontlátás automatikusan szüli az összehaverkodást és beszélgetést ,az nagyrészt téved. Örültünk a jól ismert arcoknak ,de pillanatok alatt kiderült ,hogy  semmi nem változott. Van aki ugyanolyan haszontalan, van ,aki ugyanolyan lusta, van aki még mindig folyamatosan énekel munka közben ,van aki még mindig utál, van aki még mindig gyorsan és szépen dolgozik, és van aki még mindig tisztességes. Aztán akad olyan is ,aki negatívba fordult át és van aki pozitívba. 

 Véget ért a muskátli szezon...4-5 raklapnyi egészséges cserepes virág a kukára várva

 a napon szétégett ibolyákkal karon öltve. Az összképet a budi teszi teljessé :)

Összegzésképpen elmondhatom ,hogy rövid ,de felelősségteljes és produktív idénymunkások voltunk. Hogy az elkövetkezendő 1-1,5 hétben mi lesz ott nélkülünk ,azt talán csak az Isten tudja ,de a mai nap délután 16:16 perctől fogva ez már másnak fog fejfájást okozni. Mi pedig hátralévő 2 napban  szellemileg és fizikailag felkészülünk  a 2 hónapos  nyaralásra. Megvettük a Tesco gazdaságos mérleget a bőröndök ellenőrzéseképp és kiürítettük a konyhát is ..ez utóbbi nagyon kellemes tevékenység volt  (:

Mivel legközelebb az Egyesült Államokból jelentkezünk leírok egy kevéske információ az utazásról:  szombaton ,helyi idő szerint reggel 5-kor indul a vonatunk és délben indul a gépünk Londonból.

Puszi mindenkinek !

 Rodeó-Gegőa Palet-truck Ura

 És én a frissen szőkített hajammal a nem színhű képen :)

USA - Anglia 3-7

2011. július 30.

Átléptük a 3 hetes lélektani határt. Ez azt jelenti, hogy 3 hét múlva utazunk az Egyesült Államokba és ebből kifolyólag izgalommal vegyes örömködéssel töltjük napjainkat. Az útitervünk már szinte teljesen készen van, repülőjegyek már megvéve, és külön ebből az alkalomból vettünk egy igazi Tesco-s mérleget, amivel majd megmérhetjük várhatóan igen súlyos csomagjainkat, hogy megfelelnek-e a légitársaság a csomagok maximális tömegével kapcsolatos szigorú elvárásainak. Ez az én esetemben valamivel könnyebb dolog (tipikus fiú-pakolás: egy nadrág, egy cipő meg néhány póló oszt’ jóvan), ám Livinek ez valamivel több problémát fog okozni. Szerencsére egy jó adag csomagot haza tudtunk küldetni kedves családommal, amit így utólag is köszönök.

Családom (Apám, Anyám, és mindenek előtt legeslegeslegeslegeslegjobban imádott ikertestvérem, Tamásbátya) látogatása igazi feltöltődést jelentett több értelemben. Ha az ember ilyen sok időt tölt el a családja nélkül, sok mindent átértékel. A velük eltöltött egy hétre már régóta vártam és szerencsére minden jól sikerült. Kiderült többek között az is, hogy kis városkánk, Hull szinte egyetlen turista-csalogató ereje a hihetetlenül hangulatos kis kocsmáiban/pub-jaiban rejlik. Remélem sikerült egy kicsit megtéríteni apámékat, és nem pont elijeszteni őket a méltán híres angol söröktől. De ezen kívül megnéztük Anglia egyik legmodernebb óceánáriumát (The Deep), amit minden erre járónak csak ajánlani tudok. Ellátogattunk Bridlington kikötővárosába, megcsodáltuk a beverley-i katedrálist és az élő történelem megtestesülését, York városát. 3 csodálatos napot töltöttünk Edinburgh-ban, Skóciában, ahol Zsuzsi unokatestvérem lakik családjával. Ezalatt a három nap alatt is olyan hatással volt ránk ez a mesés vidék, hogy elhatároztuk: Mindenképpen visszatérünk valamikor. Ha Angliában az ember érzi magán az élő történelem szelét, hát akkor Skóciában iszonyú szélviharral találja magát szembe. Habár minden nap esett az eső, ami arrafelé ugye nem ritka, mégis minden pillanatban éreztük, hogy egy igazán fantasztikus helyen vagyunk.  Utazásunkról Livi nagyszerű fotói tanúskodnak, aki közelebbi ismertségbe került egy helyi kopogó szellemmel.

Végre egyenesbe jöttünk munkahely-szempontból is. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően értesültünk róla, hogy a kertészetben, ahol 3 hónapig dolgoztunk tavasszal, munkaerőt keresnek. Rögtön írtam egy gyors e-mailt az ottani főnöknek, és mire kettőt pislogtunk, már vissza is térhettünk korábbi munkahelyünkre. Így a maradék három hetünkben újra kertészkedhetünk, ami nagy megkönnyebbülést jelent a csak részben sikeres városi munkakeresési próbálkozásaink után.

Már azért ez a kis unalmas város is tartogatott számunkra valamit: Valamilyen rendezvény-szerűségbe csöppentünk kora délután, amelynek keretein belül sok kultúra jelent meg a maga sajátos konyhájával. Sokféle dolgot kóstolgathattunk meg, de az igazi attrakció az ebédünk lett végül. Vettünk egy kenguruburgert és egy struccburgert! Végeredményben finom volt, de ha nem tudtam volna, hogy kenguruburgert eszem, nem vágtam volna rá azonnal.

Ma este végre kicsit kimozdulunk itthonról. Egy itteni magyar barátunk mesélt egy jóféle rock/metál klubról, ahol szombatonként nagy bulik szoktak lenni. Ma este több honfitársunkkal erről személyesen fogunk meggyőződni.

Remélem otthon mindenkivel minden rendben, köszönjük azoknak, akik írtak, hogy mi a helyzet. Néha azért szoktam olvasni az otthoni dolgokról. Ahogy látom nem lesz még 4-es metró mire hazamegyünk, de legalább már le tudok majd szállni a Margitszigetnél a négyeshatos  villamosról. Ez is valami!

Kicsiben gyógyszer, nagyban DÓ ANDRÁS

A címben szereplő súlyos emberiség ellenes szóviccért mindenkitől elnézést kérünk ! Tehát...

Már 3 hét eltelt a legutóbbi bejegyzésünk óta. Ez úton is elnézést kérünk a hűséges olvasóinktól : ) . Sok új élmény került a tapasztalat listára azóta, ami 3 hét kotlás után készen áll közlésre : )

A legutóbbi bejegyzésben említett induction-re végül elmentünk. Izgalommal telve, az új ismeretlenre felkészülve beültünk a kicsiny induction szobába.  Ez az ügynökség már egy hajszálnyival felkészültebb volt . A bemutatás maga 2 videón keresztül zajlott le, papíron megkérdezték a fontosabb infókat ,mint cipőméret ,mely napokon és napszakokban tudnánk dolgozni, stb . Akár azonnal is kezdhettünk volna ,de párként nehéz volt minket csak úgy elhelyezni. A közvetítő nőci azt mondta napokba telhet ,míg elhelyeznek minket. A variációk száma nem volt túl nagy ,mert a 12 órás (igen, 12) műszakoknak köszönhetően a választási lehetőségek  a reggeli műszak (reggel 6-tól este 6-ig) ,az esti műszak( este 6-tól reggel 6-ig) illetve a hétköznap és hétvége voltak. Aztán még aznap este hívtak ,hogy holnap kezdünk. Juppí!

A melót nem csak úgy, a mélybe dobva kezdtük el ,hanem szinte idegenvezetést tartottak nekünk a belépéstől a hova rakd a cipődet-en át a legapróbb részletekig . A hely hihetetlen tiszta és a munka területén  kellemes ,de 1-2 óra után fárasztó meleg van. A linoleumnak más színe van ott ,ahol munkaruhában  és színe ott,ahol utcai ruhában tartózkodhatunk. Csak hogy biztos eljusson mindenki agyáig.Minden sarkon vannak eldobható munkaruha kellékek ,mint hajháló ,szakállvédő, cipőre húzható szatyor-zokni, füldugó,gumikesztyű . Biztosítják azt is ,hogy úton út félen fertőtleníthesd a kezed ( de sebbe nem érdemes kenni… ), külön alkoholos kendő a „szennyeződött” munkacipőnek, külön cipzáras szatyor a kajának , szépek felakasztgatott munka ingek és nadrágok alattuk pedig eldobható, könnyen kezelhető majdnem-papír-de-átlátszó-anyagú overálok. Jah, és hideg ivóvíz is ki van rakva  pohárral együtt. Az egész helyen látszik, hogy rendben és tisztán van tartva, ami nagyban javítja a gyár hangulatát.

Nem utolsó szempont , hogy 40 perc sétára van tőlünk, nem pedig 1 órányi autózásra …

Habár az ügynökségnél kikötötték, hogy jól kell tudni angolul, rá kellett jönnünk ,hogy a kedves ismerősünknek igaza volt ,mikor azt mondta ,hogy ez a legjobb/könnyebb munka a városban. Annyira egyszerű munkákat kaptunk, hogy azt még egy csimpánz is meg tudta volna csinálni, nemhogy angolul tudó,dolgozni akaró  bevándorlók.

A munka lényege nagyvonalakban: futószalagon megy a cucc és ami el van dőlve ,vagy hibás (benyomódott ,hiányzik vmi róla , stb) azt fel kell állítni ,vagy épp kivenni a sorból és a selejtbe dobni. Ez lehetett üres flakon, kupak, mérőkupak, rosszul címkézett/megtöltött flakon, bedobozolt termék, tehát minden. A meló jónak hangzik, de az ember 2-3 nap után besokall a primitívségétől ,hacsak nem kezdi a saját területének egyre nagyobb területét ellenőrizni ,ami mondhatni mindenkinek jó ,mert én elfoglalom magam ,a sorfelelős főnöknek meg annyival kevesebb dolga van ,plusz, ha elég aktív és hasznos az ember,akkor előnyére válhat, vagyis visszahívhatják állandó dolgozónak.

Az első két napunk fantasztikusan és egyben borzalmasan telt. Melyik munka jobb a fizetett pihenésnél? .. Hát igen. A gépeket át kellett állítani az új termékhez illően és ez órákat vett igénybe. A főnökök a gépészeket kukkolták, a dolgozók meg halálra unták magukat. Szuper nem? Az elején igen, aztán amikor órákkal később nem tudsz mit kezdeni magaddal mert unalmadban már végigsuvickoltad a gépsort és még le sem tudsz ülni,akkor kiütközik a tény, hogy igen, a semmit tevés is tud kimerítő lenni. És ennél a pontál azt hihetné az ember ,hogy akkor a fene se kíván másnap reggel  felkelni és itt megjelenni ,de ez nem így van. Az ,hogy az üzem tisztán/szépen rendben van tartva, hogy a főnökök normálisak,rendesek, a munkások pedig angolt beszélő és szemmel láthatóan IQ évezredekkel jobb szinten álló,Értelmes emberek nagy százalékban megszépíti a melót. Szinte minden reggel átbeszéltük, hogy egyikünkben sincs „nem akarok odamenni” érzés. És ez sokat jelent.

Mi a folyadék részlegre kerültünk és saját szemünkkel megfigyelhettük a gyártás folyamatát. Aki szereti a „Hogyan készült?” című műsort a Discovery Channel-en ,annak tetszene ez is. A mi sorunk egy megfázás elleni, kék,  áfonyás gyerek-szirupot gyártott ,így az egész soron tömény, nyálcsorgató, édes-savanyú cukorka illat terjengett. Megkóstoltuk Gergővel… bár ne tettük volna. Szörnyű íze van,legjobban az égetett cukorhoz hasonlít csak még SOKKAL ROSSZABB :D . Ezen a helyen szigorúan veszik a higéniát és minden,ami hibás, ill földre pottyant dolgok ki kell dobi. Az elején furcsa volt, hogy milyen eszméletlenül sok szemetet termel egy ilyen modern gyár, de később kibökték ,hogy elvileg minden újrahasznosításra kerül, még a szirup is. Külön hordóba kell kiöntögetni egyesével egy jól eldugott helyen… na ekkor kóstoltunk bele. Gergő tisztességesen meghúzta az üveget, engem viszont annyira kíváncsivá tett az illat ,hogy első nap a gumikesztyűmet  nyaltam meg teli üveg híján:D

Íme a Mucinex!

A gyümöcsökön csúszkáló takony és a förtelmes íz biztos párosítása minden gyermek kedvencévé teszi ezt a szirupot

Szóval ledolgoztuk a heti 4 napunkat ,de a következő hétről még nem tudtak infókat mondani. Ez is ideiglenes munka volt, így 1-2-3 hétnél tovább nem tudták biztosítani a helyünket. Nekünk azonban igen fontos kérdés volt a következő heti munkabeosztásunk ,mivel  már hétfőn megérkezett Gergő családja a 8 napos látogatásra. A közvetítő végül nem hívott minket vissza és nem tudtak konkrétumokkal szolgálni. Mi viszont akkor már azon állásponton voltunk, hogy ha behívnak azért jó, ha nem hívnak azért jó. De hogy munka helyett mivel ütöttük el az időt, az már egy másik történet  : )

Képes történet. A családdal tett Skóciai utazásunkról képes beszámolót ITT nézegethetitek meg. Sok-sok kép és leírás egy helyen!

U.I.:Sokat gondolunk ám hazafelé : )